A püspök a reformáció napjának alkalmából tartott istentiszteleten – amelyet a Nagytemplom felújítása miatt ezúttal rendhagyó módon a debreceni Verestemplomban tartottak – úgy fogalmazott: „a reformáció igazi felszabadulás volt, az embereket megmozgatta az a felismerés, hogy mindannyian hivatást kaptak Istentől”.
Isten küldötteként Jézus sem volt személyválogató, odahajolt a meggyötört, magányos emberhez, ha kellett, és odament a helytartóhoz is, ha arra volt szükség – mondta. A püspök szólt arról: Isten mindenkire egyenlőként tekint, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel egyformán is bánik. Tud különbséget tenni büntetés és sértés nélkül, azt nyújtja mindenkinek, amire szüksége van: néha bűnbocsánatot, néha dorgálást, néha jutalmat – mondta.
A világ azonban mindig arra hajlott, hogy fontosabb legyen a különbözőség, ez pedig civakodást szül – figyelmeztette a templomot zsúfolásig megtöltő híveket, hozzátéve: csak az teremthet közösséget, ha felismerjük, hogy mind fontosak vagyunk Istennek. A reformáció szerinte igazi közösséget hozott létre, de az utóbbi időkben sokan lekicsinylően, gúnyosan beszéltek a közösségek fontosságáról, mondván: boldoguljon mindenki, ahogy tud. „Ebből nem lesz közösség” – hangsúlyozta.
A püspök szólt a reformáció változásairól, leszögezve: nem jelentheti ugyanazt a reformáció a 16. században, mint napjainkban. Szavai szerint ugyanis amíg a 16. századi embereket Luther arra figyelmeztette, hogy ne csak azzal foglalkozzanak, ami túlvilági életükben vár rájuk, hanem azzal is, ami ezen a világon van, addig a 21. században ennek fordítottját kell hangsúlyoznunk. „Ne csak azzal foglalkozzatok, ami itt van, ami látható és kézzel fogható. Ne szűküljetek be, merjetek távolabb látni és reménykedni” – zárta az igehirdetést Bölcskei Gusztáv.
(MTI)
origo.hu
Júliusban megváltozik az 1-es villamos útvonala
