Kormánypárti képviselők és az LMP szavazatával elfogadta a 2002-2010 közötti jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság jelentését a „főbizottság”, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság szerdai ülésén.
A jelentésnek az a része, amely a Magyar Televízió székházának 2006. szeptember 18-áról 19-ére virradó éjszakai ostromával foglalkozik, kitér arra is: „Az albizottság fontos feladatának tekintette, hogy választ találjon arra a kérdésre, a szakszerűtlenségek ilyen kritikus tömege, majd ezt követően a felelősségre vonás teljes eltussolása lehetett-e a véletlen műve. Az albizottság a meghallgatások alapján nem tudta ezt a kérdést egyértelműen és bizonyíthatóan tisztázni. (...) Súlyos érvek szólnak amellett, hogy a rendőrök egy részét áldozatul dobták oda a feldühödött tömeg elé. Az albizottság munkája során feltárt körülmények kétségessé teszik, hogy a tévészékház átadásának oka kizárólag a vezetők dilettantizmusa volt.” A testület fideszes elnöke ugyanakkor leszögezte, hogy az albizottság objektivitásra, a valóság feltárására törekedett és nem folytatott „boszorkányüldözést”.
Gulyás nagy eredménynek minősítette, hogy egyhangúlag fogadták el a jelentést, megítélése szerint négy év után is érdemes volt elvégezni ezt a vizsgálatot, amelynek vannak kézzelfogható eredményei is. A politikus ezek közé sorolta például azt, hogy a büntetés-végrehajtási (bv-) intézetekben 2006 őszén történt kínzások ügyében nyomozások indultak, továbbá hogy ügyészségi nyomozásra adhat okot Bene László volt országos rendőrfőkapitánynak, illetve Rudi Zoltán volt MTV-elnöknek az albizottság előtt tett nyilatkozata.
Varga László (KDNP) az újságíróknak arról beszélt, hogy számos, a bizottsági tagok előtt elhangzott nyilatkozat nagyon megviselte, lelkileg feldúlta, egyrészt azért, mert ártatlan emberek szenvedéseivel kellett szembesülnie, másrészt pedig azért, mert hazugságokat kellett végighallgatnia. A kormánypárti politikus szerint ezek közül is az egyik legsúlyosabb volt Gergényi Péter meghallgatása, aki „semmit nem ismert el”. Varga László megjegyezte, hogy amíg ez büntetlenül marad, addig ő nem lehet nyugodt.
Révész Máriusz (Fidesz) szerint az emberek tisztábban látnak abban a tekintetben, hogy mi történt 2006 őszén, jelentősen változott a szemléletük, és ez a testület munkájának egyik legfőbb eredménye. Szabó Timea (LMP) elmondta, hogy pártja egyetért a jelentéssel, amely szakmailag megalapozott, morálisan és politikailag pedig árnyalt. Nem igazak azok a vádak, hogy prekoncepció alapján dolgozott a bizottság, ugyanakkor az ellenzéki politikus megjegyezte azt is, hogy „a volt miniszterelnök politikai legitimitásának feszegetése” nem tartozott a bizottság hatáskörébe, ezért is javasolta a jelentés erre vonatkozó részletének mellőzését, amit a bizottság részben elfogadott.
Az albizottság a múlt héten fejezte be a meghallgatásokat. A szerdai ülésen született döntés után a jelentést még ezen a napon tárgyalja a főbizottság, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága.
Gaudi-Nagy Tamás, a testület jobbikos alelnöke nem vett részt az albizottság ülésén, így nem is szavazhatott a jelentésről. Az ülésen Gulyás emlékeztetett arra: az eredeti terv- és munkamegosztás szerint a jelentésnek azt a részét, amely a 2002–2010 közötti jogsértésekről szól, a jobbikosok készítik, de kedd estig nem kapta meg annak szövegét. Az emberi jogi bizottság „A 2002 és 2010 között és különösen 2006 őszén az állam részéről a politikai szabadságjogokkal összefüggésben elkövetett jogsértéseket vizsgáló” albizottsága május 20-án jött létre. Az MSZP bojkottálta az albizottság munkáját.
Megrendült az államba vetett bizalom
A 2006 szeptemberében és októberében történtek tragikus következménye, hogy az állampolgároknak megrendült az állam iránti bizalma, illetve a jogállamba vetett hite – olvasható a jogsértéseket vizsgáló albizottság szerdán elfogadott jelentésében.
A jelentés szerint „a 2002–2010 közti két kormányzati ciklus során a legaggasztóbb nem a különböző alapjog-korlátozások ténye volt, hanem az, hogy az állam még a legkirívóbb és legnyilvánvalóbb esetekben – így 2006 őszén – sem vizsgálta ki a történteket, illetve nem nevezte meg az ügyek konkrét felelőseit. Sőt, ami ennél is súlyosabb: korlátozta az események feltárására alkalmas jogállami ellenőrzés lehetőségét, a legsúlyosabb esetekben pedig előzetes intézkedéssel (azonosítószám hiánya) tette lehetetlenné a bűncselekmények elkövetőinek megtalálását és felelősségre vonását.”
(MTI)















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!