Az Egyesült Nemzetek elnevezés az Egyesült Államok elnökétől, Franklin D. Roosevelttől származik, először a második világháború idején, az 1942. január 1-jei nyilatkozatban használták, amikor 26 nemzet kötelezettséget vállalt, hogy együtt folytatják a harcot a tengelyhatalmak ellen. Az ENSZ előfutára a Népszövetség volt: 1919-ben hozták létre „a nemzetközi együttműködés elősegítésére és a béke és biztonság elérésére”. A Népszövetség – mivel nem tudta megakadályozni a második világháborút – 1940-ben beszüntette működését, bár formálisan csak 1946-ban oszlatta fel magát, miután feladatait átadta az ENSZ-nek. Az Egyesült Nemzetek alapokmányát 50 nemzet képviselője dolgozta ki az ENSZ konferenciáján, amely 1945. április 25-től június 26-ig ülésezett San Franciscóban. A küldöttek azon javaslatok alapján tanácskoztak, amelyeket Kína, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Egyesült Államok képviselői dolgoztak ki Dumbarton Oaksban 1944 augusztusa és októbere között.
Az alapokmányt 1945. június 26-án írták alá. A dokumentumot Lengyelország ugyan később írta alá, de az 51 alapító tagállam egyike lett. Az ENSZ hivatalosan 1945. október 24-én jött létre, amikor az alapokmányt ratifikálta Kína, Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a többi aláíró többsége. Ezen esemény emlékére ünneplik minden évben október 24-én az ENSZ napját. Tagja lehet az ENSZ-nek minden békeszerető állam, amely az alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, illetve a világszervezet megítélése szerint is képes és hajlandó ezek teljesítésére. Az ENSZ alapokmányának fő célja a béke és a biztonság fenntartása, a nemzetek közötti egyenjogúság, az önrendelkezési jog és a szabadságjogok tiszteletben tartása, a baráti kapcsolatok fejlesztése.
A szervezet közgyűlésében, amely ajánlásokat tesz a szervezet tagjainak vagy főszerveinek, minden tagországnak egy szavazata van. A Biztonsági Tanács (BT) feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, ehhez végső soron fegyveres erőt is használhat. A BT akkor ül össze, ha a békét bárhol a világon veszély fenyegeti. További fontosabb szervezetei az úgynevezett ENSZ-családnak a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC), a Nemzetközi Bíróság (ICJ), a Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezet (FAO), az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Gyermekalapja (UNESCO).
Az ENSZ-nek jelenleg 192 tagállama van, főtitkára 2007 óta a dél-koreai Ban Ki Mun. Hivatalos nyelve az angol, a francia, az orosz, a kínai és a spanyol, az arabot a közgyűlés, a BT és az ECOSOC egyik hivatalos nyelveként szintén elismerték. A tagállamok 2000-ben határozták meg az úgynevezett millenniumi fejlesztési célokat, amelyek keretében egyebek között vállalták, hogy 2015-ig a napi egy dollárnál kevesebből élők arányát a felére csökkentik, mindenki számára elérhetővé teszik az alapfokú oktatást, csökkentik a gyermekhalandóságot és előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget. A célok eléréséről szeptemberben csúcstalálkozót hívott össze a főtitkár, ezen akciótervet fogadtak el a tagállamok, hogy a kijelölt feladatokban a hátralévő öt évben haladást érjenek el.
Hóvári János októberben a magyar külpolitikáról tartott előadásában azt mondta: az elmúlt években az ENSZ szerepe felértékelődött, mert szükség van egy olyan intézményre, ahol a világ legfontosabb hatalmi tényezői rendszeresen egy asztalhoz ülnek. Magyarország 1955 óta tagja az ENSZ-nek, a 2012–2013-as időszakra a BT nem állandó tagsági pozíciójára pályázik, ezt a posztot korábban már két alkalommal, 1968–1969-ben és 1992–1993-ban is betöltötte. A Magyar ENSZ Társaság főtitkára, Gömbös Ervin szeptemberben úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy nagyon intenzív kampányt kell folytatnia Magyarországnak a BT-tagságért, más jelöltek, például Szlovénia már korábban megkezdték országuk népszerűsítését.
(MTI)
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Karácsony ne dönthessen egyedül a Pride-ról!
