A lila-fehérek szakosztályainak többsége hónapok, sőt évek óta jelentős pénzügyi gondokkal kénytelen megküzdeni, egyedül talán a röplabdások mögött található stabilabb háttér. A problémák a tornászokat is érintik, ezt Berki Krisztián edzője, Kovács István is megerősítette. „Ez egy szakma, amihez én nem értek” – indokolta a mester, miért nem tudtak saját maguk támogatókat sorakoztatni a versenyző mögé.
„A megfelelő marketing és a támogatók hiányát én nem Újpestre vetíteném ki, ez abszolút magyar sajátosság. A külföldi sportolók dressze tele van a támogatók logóival, itthon viszont ez nem tapasztalható – magyarázza Kovács István. – Tulajdonképpen arról van szó, hogy vagy nem elég népszerű itthon a torna, vagy egyszerűen nem értenek hozzá a szakemberek, hogyan is kellene eladni a »terméket«. Mi a csarnokban csak megcsináljuk ezt a terméket, az értékesítés már másnak lenne a feladata.”
Láthatatlan tornászok
Az „értékesítőt” Elbert Gábornak hívják, és nagyon úgy tűnik, rajta eddig sem múlt semmi, inkább a sportági viszonyok megváltozása és a torna gyenge médiamegjelenése az, ami a támogatókat egyelőre távol tartja. „Tudja, ez egy nagyon nehéz ügy” – reagál a menedzser lapunk azon kérdésre, milyen irányban indult meg a támogatók keresése.
„A legnagyobb probléma, hogy amíg például a focisták »látszanak«, addig Krisztián szinte láthatatlan. A futballistáknak valós reklámértékük van, így a televíziók vevők a meccsekre, Krisztián ellenben az utóbbi hónapokban egyetlen alkalommal tűnt fel a képernyőn, ráadásul csupán az egyik kisebb csatorna volt kíváncsi a versenyére. Amire reális esély kínálkozik, az tulajdonképpen az, hogy egy-egy cég, vagy inkább mecénás beleszeret Krisztiánba, és pénzt áldoz rá” – festett borús képet a támogatói kilátásokat illetően Elbert Gábor, végül azért a pozitívumokról is szólt.
„Balzsay Karcsi és az öttusázó Marosi Ádám is hozzám tartozik, és egyéni támogatók terén kezdetben ők sem álltak túl fényesen, mára azonban kemény munkával sikerült változtatni a helyzeten. Sajnos, amíg Európa több országában és a tengerentúlon a torna dübörgő üzlet, addig itthon egy ideje már csak visszafejlődésről beszélhetünk. Szerencsére Krisztián mellett mindig ott állt az egyesülete, amikor kellett, volt kire támaszkodnia.”
A menedzser a folyamatban lévő támogatói tárgyalásokról nem szeretett volna beszámolni. Azt viszont kiemelte: a világbajnoki cím hihetetlenül jól jött a marketing és a nyilvánosság szempontjából, hiszen, ahogy fogalmazott, „másfél hónappal ezelőtt önnek sem jutott volna eszébe felhívni engem Krisztián felől érdeklődve”.
Elbert Gábortól azt is megkérdeztük, vajon egy világbajnok sportolónak miért kell támogatók után rohangálnia. Csollány Szilveszternek például nem kellett hasonló ügyekkel foglalkoznia. „Más volt akkor a torna – érkezik a gyors válasz. – De a félreértések elkerülése végett tisztázzuk: nem arról van szó, hogy Krisztiánnak nincs lova, amelyen gyakorolhatna. Olyan szere nincs, amelyen majd a jövő évi vb-n versenyeznie kell. Hogy a laikusok előtt is tisztuljon a kép: Balzsay Karcsi »kemény« ringben edz jelenleg, míg következő riválisa már azon a puha talajon készül, amelyen a meccset is rendezik majd. Ha az MTK labdarúgói a következő bajnokijukon Győrbe látogatnak, azon a héten már Nike labdákkal edzenek, hiszen a mérkőzéslabda is ilyen márkájú lesz ”– magyarázta a menedzser, a lényeget azonban a végére hagyja: „Krisztiánnak van egy álma, amelyhez jövőre egy lépéssel közelebb kerülhet. Mind neki, mind a sportágnak fantasztikus sikert jelentene, ha ezt sikerülne beteljesíteni.”
Puha volt a ló, így elúszott az arany
Az égető anyagi gondok természetesen magát Berki Krisztiánt érintik a legérzékenyebben. A világbajnok lapunk kérdésére úgy reagált, ha a vb-indulást nem is, a végeredményt mindenféleképpen befolyásolja, hogy milyen fajtájú szeren gyakorolhat. „Jelenleg sajnos semmilyen új támogató érkezése sincs kilátásban. A Hummel biztosítja a versenyfelszerelésemet és az utcai ruházatomat, a Magyar Olimpiai Bizottság révén pedig a Suzuki ad egy autót, amivel járhatok” – meséli a szerény bajnok, a gond tehát nem a dresszel van.
„Sajnos a glasgow-i világkupán olyan lovon kellett bemutatnom a gyakorlatot, amelyen itthon nem edzhetek. Ez a szer sokkal puhább, mint a mi gyakorlónk. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani a helyzetet, mint amikor az ember beleragad a sárba, és nehezen tudja kiemelni belőle a lábát. Én ugyanígy belesüppedek a puhább szerbe, és a gyakorlat végére nagyon elfáradok. A leérkezés ezért nem úgy sikerült, ahogy terveztem, és ezzel az arany is elúszott” – ad magyarázatot a glasgow-i „kudarcra” Berki Krisztián.
A versenyző azt már csak mellékesen jegyzi meg, hogy alkalmanként csak egy-két nappal a következő világkupa előtt tudják meg, hogy van-e pénz az indulásra, ennek tudatában edzenek nap mint nap. Ettől függetlenül a világbajnok rendkívül hálás a lila-fehéreknek, amiért megteremtik a versenyzéshez szükséges alapfeltételeket, a szakosztály minden tagjával jóban van saját bevallása szerint. „Korábban vidékről jártam be edzeni. Először a MOB, aztán pedig az UTE biztosított számomra lakást. Amiben tud, abban segít a szakosztály.”
A legfőbb kérdés azonban még mindig az, hogy az ország első számú tornásza honnan jut majd megfelelő tornaszerhez. A jövő évi kvalifikációs világbajnokságon ugyanis a „glasgow-i” lovon kell majd kiemelkedőt nyújtania. De lehet, hogy még az is kevés lesz, hiszen egyedül a vb-arany jelent biztos londoni repülőjegyet 2012-ben. Ha mégsem jönne össze, lehet, hogy még a három londoni arany is távolinak tűnhet. Borkai Gábor, a Magyar Olimpiai Bizottság élére a napokban megválasztott győri polgármester ugyanis a napokban tett első nyilatkozatában éppen ennyi érem megszerzéséről álmodozott. Berki Krisztián – amennyiben kijut – aranyesélyesként vághat neki a versenynek. Az egyelőre kiismerhetetlen, puha lovon.
origo.hu
Elképesztő, levegőbe repült egy autó az M1-esen
