A korábban Magyarországhoz tartozó, ma Szlovákia és Lengyelország területén fekvő Szepességre évszázadok óta a többnyelvűség, a kultúrák együttélése jellemző, lakosai ma is szlovák, német, lengyel és magyar ajkúak. A közelmúlt politikai eseményei a külső szemlélővel elhitethették, hogy komoly ellentét van kialakulóban a térség etnikumai között. A Szepesség európaisága, kulturális sokszínűsége azonban a mai napig megmaradt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Dr. Genersich Antal Alapítvány által kezdeményezett konferenciasorozat, amelynek a szlovákiai Késmárk és Lőcse, valamint a lengyelországi Nedec adott otthont, s amelyet a magyar, a szlovák és a lengyel civil egyesületek közösen szerveztek. A programot a Nemzeti Civil Alapprogram, az EACEA Europe for Citizens projektje támogatta, megvalósításában dr. Tankó Attila egyetemi magántanár, az alapítvány titkára vállalt főszerepet.
A közelmúltban tett látogatás alkalmat adott arra, hogy a Szepességhez szorosan kötődő Genersich család által hátrahagyott örökséget tovább ápolják szlovákok és magyarok. Késmárk híres szülöttei a Genersich fivérek, az evangélikus lelkész Keresztély, a pedagógus János és az orvos Sámuel. Az 1768-as születésű dr. Genersich Sámuel hat évig orvosként praktizált Késmárkon, később Lőcse városának orvosa lett. De nemcsak orvosként emlékeznek rá a helybéliek és a Lőcsére látogató leszármazottak, hanem a Szepesség és a Tátra első növénykutatójaként is: botanikai célú kirándulásai során hatalmas növénygyűjteményt állított össze. Az alapítvány az eredetivel megegyező új síremléket állított fel a régi helyére a lőcsei evangélikus temetőben az októberi megemlékezésen. Genersich Jánosnak, a késmárki líceum tanárának és rektorának unokája az alapítvány névadója. Dr. Genersich Antal patológus nagyszombati születésű, de korán árvaságra jutott, és Késmárkra került a nagymamájához. Gimnáziumi és főiskolai tanulmányait itt végezte, orvosi diplomáját pedig a budapesti egyetemen szerezte. Tudományos munkásságát Kolozsvár mellett Budapesten fejtette ki, a Semmelweis Egyetem elődjének professzora és egy ciklusban rektora is volt. Személye kiváló összekötő erővé vált három kelet-közép-európai ország között. Az alapítvány Késmárk önkormányzatával közösen állított emléktáblát a híres professzornak.
A találkozó az alapítvány névadójára és felmenőire való emlékezés mellett helyet adott a helyi kulturális és tudományos élet képviselőinek a bemutatkozásra. A késmárki konferencián a szlovákiai németség szervezetét méltatta a helyi elnökük, Bela Wagner. Nem csak a múltban volt e tájegység fontos etnikuma a szepességi szászok, vagyis a cipszerek (a Szepesség német neve Zips), a Szlovákiában élő németek ma is ápolják hagyományaikat, őrzik identitásukat. Őket egyesíti egy közösséggé a Kárpátnémet Egyesület, amely már húszéves múltra tekinthet vissza. Az egyesület mintegy ötezer tagot számlál, 32 helyi szervezetét pedig öt régióban, Pozsonyban, Hauerlandban, Felső-Szepesben, Alsó-Szepesben és Bodwatalban fogja össze. A szervezet helyi csoportjaiban sok az aktív énekkar, tánccsoport, amelyek őrzik az évszázados múltra visszatekintő német kultúrát és a hagyományos német népi művészetet. A Kárpátnémet Egyesület legjelentősebb kulturális programja Szlovákiában a hagyományos kultúra és kölcsönösség ünnepe, amelyet minden évben nyáron rendeznek meg Késmárkon.
A Szepesség egy kisebb része átnyúlik Lengyelországba, ezért döntött úgy a konferenciasorozatot szervező alapítvány, hogy nemcsak Szlovákiát vonja be a kulturális, tudományos tanácskozásba, hanem északi szomszédját is. A találkozónak egy festői szépségű helyszínt választottak a szervezők, Nedec várát. Az előadások egyben a magyar–lengyel barátság további erősítését szolgálták. Többéves múltat tudhat maga mögött az Érdi Lengyel–Magyar Kulturális Közhasznú Egyesület, amelynek titkára, a Lengyelországból származó, Érden letelepedett Ewa Majchrowska mutatta be a tevékenységüket. A civil szervezet a hagyományok ápolása, kulturális rendezvények szervezése mellett egy lengyel testvérvárost is választott magának, amelynek vezetőivel, lakóival rendszeres találkozókat szerveznek. A csaknem 13 ezer lelket számláló Lubaczów a Kárpátaljai vajdaság része, Lengyelország keleti részén fekszik, az ukrán határ közelében. A két város polgármestere 2003-ban írta alá az együttműködési nyilatkozatot, és szintén ebben az évben került sor a Lubaczówi Lengyel–Magyar Egyesület alapító ülésére is.
Történelmünk sokszor és sokféleképpen fonódott össze a lengyelekével. Egy kevésbé ismert kapcsolódási pont az északi ország egy tragikus eseménye a második világháború idején. A katyni tömeggyilkosságra Lengyelország felosztása idején került sor, amelynek során mintegy húszezer lengyel tisztet és értelmiségit mészároltak le a szovjetek. A német haderő véletlenül akadt rá a tömegsírokra, a történtek kivizsgálásába többek között a budapesti törvényszéki orvostan professzort és akadémikust, dr. Orsós Ferencet is bevonták. A szakember ottani munkájáról számolt be a lengyelországi konferencián a Dr. Genersich Antal Alapítvány egyik idei fiatal orvos díjazottja, dr. Szalay Csaba Imre. A politika az elmúlt évszázadokban többször is megpróbálta szétzilálni a Szepesség egységét, kulturális sokszínűségét, ám ez a helyi civil kezdeményezéseknek köszönhetően a mai napig nem sikerült. Ahogy dr. Rácz Olivér, a kassai Safarik Egyetem professzora, a konferencia előadója egy interjúban fogalmazott: noha az Európai Uniót még mindig csak építjük, a Szepességben az európai szellemiség már évszázadok óta létezik.

Most jön csak az igazi kánikula!