Demény Lajos 1926. október 6-án született a Maros megyei Kisfülpösön földműves családban. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban, illetve a szászrégeni és marosvásárhelyi tanítóképzőben végezte. Utána a Bolyai Tudományegyetemen, majd Szverdlovszkban és Szentpéterváron tanult, ez utóbbi helyen 1956-ban kandidátusi fokozatot szerzett. 1959–1963 között az Akadémiai Könyvkiadó szerkesztője volt. 1964-től a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet főkutatójaként tevékenykedett, az ő kezdeményezésére indult el az intézetben a Székely Oklevéltár új sorozata. Alapító tagja az újjáalakult Erdélyi Múzeum Egyesületnek. 1989 után rövid ideig politikai téren is tevékenykedett. Az International Association of Paper Historians levelező tagja volt, a József Attila Tudományegyetem díszdoktora. 1987-ben Nicolae Balcescu-díjat kapott a Román Tudományos Akadémiától, 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.
Kutatási területe a XV–XVIII. századi művelődéstörténet, illetve ugyanezen korszak parasztmegmozdulásai, magyar és román nyelven egyaránt közölt. Jelentősebb művei: Az 1437–38-as bábolnai népi felkelés, Anglia politikai kapcsolatai a XVI. és XVIII. század közti Moldvával, Havaselvével és Erdéllyel, Székely felkelések a XVI. század második felében, A székelyek és Mihály vajda, Paraszttábor Bábolnán, Bethlen Gábor és kora.
Földi maradványait november 23-án 13 órakor helyezik örök nyugalomra a bukaresti Calvineum református temetőjében.
(tortenelemportal.ro)
origo.hu
Századvég: Az egészségügyi dolgozók elégedettek a bérezésükkel, és Magyarországon képzelik el a jövőt
