„Mire várnak még? Miért nem tűnnek már el innen?”

Milyen lesz az élet az amerikai megszállás után Afganisztánban? Milyen most? A The Guardian kérdezett, a tálibok pedig válaszoltak. A brit lap riportere az ellenálláshoz köthető három magas rangú vezetővel beszélgetett. „Utat tévesztett” a Munkáspárt – mondja Ed Miliband, a baloldali párt néhány hónapja megválasztott új vezetője kollégái előtt. A pártelnök szerint új típusú politikára van szükség.

The Guardian (guardian.co.uk)

Milyen lesz az élet az amerikai megszállás után Afganisztánban? Milyen most? A The Guardian kérdezett, a tálibok pedig válaszoltak. A brit lap riportere az ellenálláshoz köthető három magas rangú vezetővel beszélgetett.

A Hakkani klán befolyásos adminisztrátorával Khost városában találkozott a cikkíró. A törékeny alkatú hatvanéves férfi szabadon jár a város egyik legnagyobb mecsetében, ahol az emberek egy része melegen köszönti, mások azonban kitérnek az útjából. A férfi feladata az, hogy fenntartsa a kapcsolatot a Hakkani-vezetés és az emberek között. Rendeleteket hoz felülről, majd tudatja a vezérekkel a nép panaszait és kívánalmait. Ma már nappal is az utcára merészkedik. „Az ellenállás erősebb és bátrabb, mint valaha – magyarázza. – Most, hogy a földünk – hála az Úrnak – újra felszabadult, mi uralkodunk a városok és falvak felett. Az amerikaik csak a levegőből tudnak támadni.”

Az adminisztrátor elismeri, a tálibok követtek el hibákat a múltban: amikor 1990-ben átvették a hatalmat a főváros felett, megtiltották például a nőknek, hogy dolgozzanak, de az olyan ártatlan szórakozásoknak is gátat vetettek, mint a sárkányeregetés. „Az én feladatom, hogy figyelmeztessem a hibás döntésekre a vezetőket, hogy ne kövessünk el többé hasonlókat” – mondja. A tálibok azonban, véli, több jó dolgot hoztak, mint rosszat: rendet tettek a környéken, ahol korábban tolvajok és rablóbandák uralkodtak. A „felszabadított” falvakat helyi öregek és vallási vezetők irányítják, és tálib harcosok őrzik.

A tálibok egyre bátrabbak, ezt erősítette meg a riport szerzőjének a katonai parancsnok is, akivel Ghazni tartományban találkozott. „A háború megváltozott – magyarázta a férfi, aki büszkén hajt végig motorján a város főterén, miközben néhány száz méterre amerikai katonák járőröznek. – Régen, bárhová mentem, féltem a kormány bosszújától. Két éve alig tudtuk tartani ezt a helyet, ma, Allah kegyelméből, miénk az egész.” A harcos úgy véli, az amerikaiak vesztettek. Különben miért akarnának annyira tárgyalni? „Mire várnak még? – kérdezi. – Miért nem tűnnek már el innen?” Ha valaha is megoldódik a helyzet tárgyalásos úton, abban valószínűleg Abdul Szalám Zaifnak is szerepe lesz.

A tálibok egykori pakisztáni nagykövete, aki 2002-től kezdve három évet töltött a guantánamói fogolytáborban, most nemzetközi vendégeket fogad kabuli dolgozószobájában. „Ott ültek az amerikaiak – meséli. – És azt kérdezték, hol vannak a tálibok. Nem találják őket. Megmondtam nekik, keressék őket jobban, hiszen mindenhol ott vannak.” Zaif szerint az amerikaiak valójában nem akarnak tárgyalni, mivel lenézik a tálibokat, és nem képesek elfogadni, hogy amíg megszállóként vannak jelen, azok harcolni fognak ellenük. Ellenben az afgán kormány és a tálib vezetők között már legalább két éve folyik az egyeztetés, állítja.

Úgy gondolja, az „arrogáns” amerikaiaknak semmi keresnivalója az országban, egy dolgot azonban elismer: joguk van hozzá, hogy megbizonyosodjanak róla, nem támadnak újra országuk ellen Afganisztánból – ezt pedig a táliboknak is meg kellene ígérniük.

BBC (bbc.co.uk)

„Utat tévesztett” a Munkáspárt – mondja Ed Miliband, a baloldali párt néhány hónapja megválasztott új vezetője kollégái előtt. A pártelnök szerint új típusú politikára van szükség.

A Munkáspárt országos politikai fóruma speciális ülésen találkozik szombaton, amelyen a választáson vereséget szenvedő pártnak kívánnak új, versenyképes platformot adni. Miliband egyelőre nem sok konkrétumot közölt a megújuló stratégiáról, csupán annyit, az mindenképpen más lesz, mint amit pártja az elmúlt 13 évben mutatott.

„A munkáspárti kormányzás időszakában az emberek lehetőségei hihetetlenül megsokszorozódtak, sokan mégis úgy érezték, nem tudnak élni velük. Ez a folyamat már a gazdasági válság előtt megkezdődött – a gazdaság egyre többet várt el tőlünk, a közszolgálatok minősége nem követte a növekvő elvárásokat, a családi és közösségi életre pedig egyre nagyobb nyomás nehezedett – fogalmazott az elnök. – Az igazság az, hogy a Munkáspárt, amely az emberek életének jobbá tételét tűzte ki célul, utat tévesztett, és már nem volt képes ellátni feladatát.”

Miliband úgy véli, az új vezetés és a párt célja, hogy megtanulja a leckét, amelyet az emberek adtak fel, amikor nem rájuk szavaztak, és minden eddiginél jobb válaszokat adjon a kétkedő választók kérdéseire. „Itt az idő, hogy magunk mögött hagyjuk a régi Munkáspártot” – adta ki a jelszót a pártvezér.