A Puskás Ferenc Stadion toronyépületéből remek kilátás nyílik a gyönyörűen hengerelt zöld gyepre, a hazai létesítmények jelene ezzel szemben jóval borúsabb képet mutat, legalábbis a sajtótájékoztatón elhangzottak tükrében. Az 1991-ben alakult szövetség díjátadóval és prezentációkkal egybeszőtt ülésének legfontosabb bejelentése éppen ezért már az esemény bevezetőjében is többször elhangzott: készen áll a sportlétesítmények fejlesztésére irányuló nemzeti stratégia, eredeti nevén a Nemzeti Sportlétesítmény Fejlesztési Stratégia.
Az egyszerűség és a hatékonyság a cél
Schneider Bélának, a Fejér Megyei Labdarúgó-szövetség elnökének rövid expozéjából kiderült, a tervezet kiindulópontja egy diplomadolgozat volt, melyet tíz év alatt bővítettek ki olyan színvonalúra, hogy az Országgyűlés előtt is megállja a helyét. Bizony, a szövetségnek évek óta dédelgetett terve látszik megvalósulni, Tompa Andor elnök lapunk kérdésére ugyanis úgy reagált, Bánki Erikkel, a parlament sport- és turisztikai bizottságának fideszes elnökével konkrétumokról is tárgyaltak, a politikus pedig jelezte, a tervezet nemsokára napirendre kerülhet a Tisztelt Házban. A bizottság még tavaly kérte be a szövetség anyagát, így a tagoknak bőven volt idejük belemélyedni „a politika által is fogyasztható” tervekbe.
A kaposvári sportlétesítmények vezetője a sajtótájékoztatón felszólalva úgy vélte, a stratégia „tömör és egyszerű”, pontosan azért, hogy a szélesebb közönség is megértse a felvázolt célokat. Dér Tamás szerint nem a létesítmények lecseréléséről kell dönteni, hanem azt kell felvázolni, hogyan lehetne azokat helyrehozni. „Nyugat-Európában az egyszerűség és a hatékonyság jegyében végzik ezeket a munkálatokat. Magyarországon azonban ezt rengeteg esetben gátolja a rendkívül szigorú szabályozás. Ezeket a törvényhozóknak meg kell változtatniuk” – tette hozzá a szakember. Sajnos a regulák nem csupán szövevényesek, de néhány évente változnak, ezzel szinte lehetetlenné válik következetes alkalmazásuk. Így kerülhet például sor arra – hangzott az egyik hozzászólás –, hogy az új szabályozás miatt át kellett vonalazni a városban található kosárlabdapályát, mely „pontosan hárommillió forintjába került az egyesületnek”. Egy cserélhető küzdőtérrel bizonyára jobban jártak volna.
„A kormány részéről megvan a szándék”
Tompa Andor, visszavéve a szót, hangsúlyozta, hogy a stratégia elsődleges célja a „jövőbeli építők segítése”, nem pedig kötelező érvényű tanácsadás. „Egyfajta szakmai fórum lennénk” – fűzte hozzá az elnök, majd kijelentette, van politikai szándék az előrelépésre, 2024–2025-re látványos eredményeket lehetne produkálni. Ezt azonban gátolja az, hogy jelenleg Magyarországon nincs olyan szervezet, mely meg tudná mondani, pontosan hány sportlétesítmény van hazánkban. „1998 és 2002 között a stratégia elemeit már beépítették a tervekbe, de sajnos a végrehajtás a következő évek során elmaradt. Próbálkoztunk mi mindenhol ezt követően, megkerestük a Nemzeti Sportszövetséget, de még a Magyar Olimpiai Bizottságnál is jártunk” – sorolta Tompa Andor, de mondott ennél sokkal aggasztóbb dolgokat is. A Központi Statisztikai Hivatal sportlétesítményekre vonatkozó, 6. számú melléklete az a dokumentum, mely a csarnokok, uszodák számát, állapotát lenne hivatott rögzíteni. A probléma csupán az, hogy utoljára 2008-ban frissítették az adatbázist, közölte az elnök, majd hozzátette: „Sajnos az itt található adatok komolysága is megkérdőjelezhető. Volt olyan eset, amikor a település jegyzője bennünket hívott fel a helyi uszoda paraméterei felől érdeklődve.”
2 millió túlsúlyos országa
A sportlétesítményekkel kapcsolatos információk tehát szegényesek, a hazai csarnokok és uszodák felújításra várnak, de ami ennél is fontosabb, folyamatosan romlik az emberek egészségügyi állapota. Az európai átlagéletkortól 8 (férfiak) illetve 6 (nők) évvel maradunk el, a felnőtt népességnek alig 15 százaléka sportol heti rendszerességgel. A szabadidő- és a versenysport támogatásával kapcsolatos viták már milliószor kitértek rá, de a szövetségi stratégia bevezetőjében is kiemelt helyet foglalnak el a sportélet elhanyagolásának gazdasági következményei. A mozgást hanyagolók egy részénél ugyanis olyan betegségek alakulnak ki, melyek hosszabb szakellátást igényelnek, egyben termeléskieséshez vezetnek. Ezen felül a közfinanszírozású egészségügynek hatalmas kiadást okoz a több százezer, a sportot nagy ívben kerülő beteg kezelése. A nemzeti sportstratégia szerint ez a szám eléri a hatmilliárd forintot. Ha a kétmillió túlsúlyos embernek csupán néhány százaléka elkezdene heti rendszerességgel sportolni, a rájuk eddig elköltött összegből több településen új uszoda, tornacsarnok, avagy műfüves futballpálya épülhetne.
Arról már nem is beszélve, hogy az az ország, mely olimpiáról, Bajnokok Ligája-döntőről álmodozik, nem engedheti meg magának, hogy egyetlen, az UEFA előírásainak megfelelő stadionnal se rendelkezzen.
Így tehát a Sportlétesítmények Magyarországi Szövetsége által összeállított stratégia kiemelt feladataival maximálisan egyetérthetnek a szakemberek. Módosítani kell a vonatkozó jogszabályokat, pontosan meg kell határozni az állami, minisztériumi, önkormányzati hatásköröket, és el kell indítani egy országos létesítményfejlesztési programot. A stratégia mindemellett hangsúlyozza, hogy a diák-, verseny-, szabadidő- és a fogyatékos sport között semmiképpen sem szabad sorrendet felállítani, azok „integrált egészként kezelendők”.
A Papp László Budapest Sportaréna, a debreceni Főnix-csarnok, vagy a Veszprém Aréna felépítése, az Ollé-program keretei között felhúzott több száz, műfüves focipálya és a többi, kevésbé látványos, ám annál fontosabb sportcélú beruházás már megmutatta, van igény a sportra Magyarországon. A szövetség felmérése szerint a felnőtt lakosság 38 százaléka hajlandó lenne, sőt szeretne sportolni. Az ő és gyermekeik, de valójában az egész ország érdeke úgy kívánja, hogy ezt megfelelő körülmények között tegyék.
Real Madrid
Őrült végjáték: csodagól döntött a Real Madrid rekordot jelentő mérkőzésén
