Art Fair: a művészi szabadság vására + Képek

Budapest a november 25-28-ig tartó Art Fair megrendezésével New York, London, Párizs és Berlin városainak sorához csatlakozott. A nagyszerű sikerrel záruló művészeti vásár megmozgatta a látogatók fantáziáját, no meg persze a gyűjtők pénztárcájába is mélyen belenyúlt. Galambos Sándor ügyvezető igazgató véleménye szerint az idei Art Fair bebizonyította, hogy a hazai kortárs művészet öles léptekkel hagyja maga mögött a gazdasági válságot.

Az Art Fairt rendező cég ügyvezető igazgatójával villáminterjút készített a Magyar Nemzet.

– A legnagyobb nevek közül többen is hiányoztak a vásárból. Szándékosan a fiatalok kerülnek ilyenkor előtérbe, vagy azért odafigyelnek az arányokra?
– A meghívott galériák általában szeretik a fiatalokat, úgyhogy nekik is lehetőségük van letenni a névjegyüket, ugyanakkor a nagyobb nevek sem hiányozhatnak a kínálatból.

– Ilyenkor általában a kiállított alkotások hány százaléka talál gazdára?
– Ez teljesen változó. Az biztos, hogy idén több művet vettek meg, mint 2009-ben. Valami kezd megmozdulni, elindultunk kifelé a válságból.

– Volt esetleg olyan nem várt esemény, mely hátráltatta az Art Fairt, vagy minden „klappolt”, és sikeresnek nevezhető az idei vásár?
– Minden eddiginél többen és többet dolgoztunk 2010-ben, az eredménnyel pedig mindenki elégedett lehet. Rengeteg látogató nézte meg az Art Fairt.

Dante gigantikus méretű kutyái fogadták a Műcsarnokba látogató érdeklődőket az épület oszlopait vigyázva; a két dobermann a vásár egyik termében található Dante konferenciája elnevezésű installációt vetítette előre, mely az idei Art Fair egyik legkülönlegesebb installációja lett. Az 59 galéria mindegyike „beleadott apait-anyait”, amely olyan vásárteret teremtett, mely világszínvonalú kiállításként is megállta a helyét.

A Műcsarnok egészét – és persze a nézőket is – totálisan magába fogaló Art Fair harmadik „hajójában” a Magyar Fotográfiai Múzeum árverésével vette kezdetét a kortárs művészeti körutazás. A szomszédságban megcsodálható első és második világháborús fényképek megtekintését követően rögvest évszázadot ugorhattunk: a Step1 stand csavarokból és szögekből összehegesztett robotja megadta a kiállítás alaphangját.


Szenoner Noémi, a galéria dolgozója úgy vélte, „sok nagy név megfordult már” a kiállítórészen, és számos alkotás gazdára talált szombatig, többek között Gabay Gergely Demszky-portréja is, melyen a korábbi főpolgármester mellett a Sagrada Familiaként épülő négyes metró egyik szerelvénye is látható, mégpedig egy széktámlára stencilezve.


A korábban említett korok és stílusok közti végtelen szörfverseny új szakaszához érkeztünk az előbbi standtól háromméternyire, ahol Márai Sándor levele mellett Bartók hibás francia nyelvtantudására is fény derül. Asta Nielsen és Ady saját kezével papírra vetett gondolataitól korban és stílusban is picit távolabb helyezkedett el Napoleon „Magyarokhoz” írt kiáltványa, mely szintén gazdára várt.

Gyerekjáték és körtepálinka

A 2010-es Art Fair pontosan ettől vált a nagyközönség által is jóval élvezhetőbbé egy hétköznapi kortárs művészeti kiállításnál. A 21. század kreatív alkotásai és a korai kortárs művek mellett a klasszikus festmények, antikváriumi különlegességek is elfértek a termek falain. A vásár jobbára nélkülözte az elvontabb elméknek szóló video- és egyéb installációkat – megszabadítva ezzel az eseményt a nyugat-európai kortárs múzeumok olykor nyomasztó absztrakciójától. Sőt! Az újító gondolatok között ott volt az „Alkoss te is” program, mely tulajdonképpen egyedülállónak is mondható, hiszen múzeumpedagógiai gyakorlatot honosított meg egy kortárs művészeti vásáron. A gyerekek kiválaszthatták kedvenc műalkotásukat, és értő kezek segítségével lerajzolhatták azt.

A bevezetőben már említett Dante konferenciája, illetve a konferencián „részt vevő” dobermannok a vásár egyik legérdekesebb installációját adták. Szőke Gábor Miklós alkotása – ahogy a kortárs művészeti termékek döntő többsége – többféle értelmezést tesz lehetővé. A katonai egyenruhába, frakkba öltöztetett félelmetes állatok egyikének testét egy láncfűrész szelte ketté, a megfelelő hatás érdekében pedig a kutyák testét a rothadás különböző állapotában ábrázolta a művész.

Ha a pokoli műalkotást a vásár egyik remekművének neveztük, mit lehet mondani a középső kiállítórészen elhelyezett Hero’s Cornerre? Remek ötletnek bizonyult a szervezők részéről a külföldi galériák egy-egy alkotását egy teremben elhelyezni. Itt aztán valóban szabadon áramlott a művészi alkotóerő: Putyin portréjától klasszikus festményeken át dübörgő elektronikus zenei aláfestéssel megspékelt videoinstallációig mindent megtalálhattunk a vásár központi termében.


Akinek még ez sem volt elég, az a földszinten berendezett, a Gödörben rendszeresen megtalálható WAMP kínálatával vigasztalhatta magát. A magyar dizájnerek kitettek magukért, ötletes és színpompás tárgyakkal búcsúzott a 2010-es Art Fair a látogatótól.

Fotók: budapestartfair.hu/Gabay Gergely

Ahogyan a gyűjtők visszavárják a galériákat, a látogatók is számolhatják vissza a heteket a következő budapesti Art Fairig. A nemzetközi mércével mérve is nagy sikerrel záruló esemény elindult egy úton, melyen semmiképpen sem szabad visszafordulni. Az idén bemutatkozó fiatal művészek ugyanis bebizonyították, érdemes lenne nagyobb figyelmet szentelni a hazai kortárs művészetnek. Megérdemlik.