Egy idő után Rákosi is elhitte, hogy a zemberek szeretik őt. Hogy ha felvonulnak és kórusban üvöltik a nevét, hogy „Viktor, Viktor!”, ja, bocs, „Éljen Rákosi!”, és mellé teszik Kossuth vagy Petőfi arcképét, akkor ő már a legnagyobb magyarok közé emelkedett. Rákosi is elhitte a talpnyalók udvarlását, szemrebbenés nélkül hágott át minden elemi demokratikus szabályt. Ugyanazon módszerekkel szalámizta le politikai ellenfeleit, sőt koalíciós partnereit, mint Orbán. Zsarolt, fenyegetett, és bevetette az „igazságszolgáltatást.” Rákosi és Orbán emberei ugyanúgy mondják fel minden nap a leckét, hogy ma is a nép érdekében dolgoztak. Hogy amikor lesöprik a padlást, vagy ellopják a nyugdíjmegtakarítást, az tulajdonképpen a nép érdekében történik. És aki teszi, az önként is dalolva cselekszik, aki pedig nem, azt bekényszerítjük, mint a termelőszövetkezetekbe. Nincs más feladat tehát, mint követni a Szeretett Vezető útmutatását, majd ő megmondja, mire és mennyit költhetünk a saját pénzünkből. Aki pedig kinyitja a száját, az a felsőbbrendű kommunista világkép, azaz a Nenyi ellensége.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2010. december 2.)
origo.hu
Így védekezzen hatékonyan a molylepke ellen
