Az angol foxhound, azaz rókakopó létrejötte a XV. századra, VIII. Henrik korára tehető, amikor a brit főnemesek kedvenc vadja, a szarvas, amelyre hagyományosan szarvasagárral (deerhound, staghound) vadásztak, megritkult a szigeteken. A sportvadászoknak új célpont után kellett nézniük, és ez a róka lett, amelynek vadászata azonban egészen másféle kutyát kívánt. Az ebtenyésztés angol vegykonyhájában pedig megvoltak a megfelelő hozzávalók a recepthez: a greyhound (angol agár) a gyorsaságát, a bulldog a szívósságát, a foxterrier pedig a támadóösztönét adta az új fajtának. 1650-ben egy falka áthajózott az óceánon is, ahol francia kopókkal keresztezve létrejött az amerikai foxhound.
Mivel mindig is falkában tartották és alkalmazták őket, a rókakopók jól viselik más kutyák társaságát, és természetesen jól kijönnek egyéb háziállatokkal is, például lovakkal. Rosszul viselik viszont az egyedüllétet, a bezártságot és a tétlenséget, vagyis a foxhound városi környezetbe nem való, hiszen vadászatra született. Ám az állatvédők élesen támadták a kegyetlen barbárságnak minősített sportot, és sok évtizedes küzdelem után elérték céljukat. Alapos gazdasági hatástanulmányokat követően (mivel a vadászatoknak az idegenforgalmi jelentősége sem lebecsülendő) a brit törvényhozás 2004-ben betiltotta a kutyafalkával való rókavadászatot. A patinás falkák azonban, melyek mindegyikének saját neve van, nem szűntek meg: a lovak is valódiak, a vadászkürt is valódi, ám élő róka helyett a kopók a rókavizelettel átitatott vonszalékkal előzőleg lefektetett nyomot követik erdőn-mezőn át.
Csakhogy a játszmának még nincs vége. A hagyomány őrzői nem érik be a látszatvadászattal, s ahogy eddig a tilalomért, most annak feloldásáért születnek a petíciók. Aláíróik hivatkoznak például a juhtenyésztőkre, akiknek a bárányait egyre gyakrabban ragadják el az elszaporodott rókák, illetve az azóta elharapódzott illegális vadászmódszerekre. A rókaállományt valamilyen módon szabályozni kell, ez nem kérdés. A humánum jegyében emlegetett „aránytalan erőviszonyokat” pedig más nézőpontból is meg lehet ítélni. A vadász és a vad „küzdelme” már régóta egyenlőtlen, és bár ez elsőre talán furcsán hangzik, minél egyenlőtlenebb, annál kevesebb a szenvedés. A puskával meglőtt róka az esetek felében sebzetten menekül el, míg a falka nem végez félmunkát: ha utolérik, egy pillanat alatt vége, ha viszont nem, akkor megúszta ép bőrrel…
origo.hu
Így védekezzen hatékonyan a molylepke ellen
