Keresztelő János így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!”, és Izajás próféta szavait idézte, „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Jánoshoz kiment Jeruzsálem, egész Júda és a Jordán egész vidéke. Megvallották bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekből a kövekből is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérűjét, a búzát csűrébe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.” – idézi a Jézus-várás időszakának második üzenetében Szent Máté evangéliumának szavait (Mt. 3:1-12.) Szabon Gábor atya, mely szakasz a templomokban is elhangzik advent második vasárnapján, a második gyertya kigyúlásakor.
Nincs finomkodás
– Máté evangélista – szemben Márkkal, Lukáccsal és Jánossal – a várakozáshoz szabott szentírási szakaszokban nem finomkodik, keményen megmondja: ha akarjuk, ha nem, eljön a világ vége. A kérdés nem az, hogy milyen jelek lesznek, meg hogy milyen rémes lesz, hanem hogy virrasztva talál-e minket. Erre utalnak az írásban Keresztelő Szent János szavai is Jézus közeledtével a Jordán partján – fogalmaz adventi vasárnapi gondolataiban Szabon Gábor, a budapesti Bakáts téri templom plébánosa.
Nagyon fontos szerinte az újrakezdés vágya: – Isten nagyon sok mindent „fölül tud írni” egy napsütéses reggelen; nem érdekli, ami tegnap történt, még a gondjaid is eltűnhetnek. Ezt szeretné, hogy átéljük, erre pedig lehetőség van minden szent időben, amilyen a mostani advent is. Lehet új életet kezdeni. Ami elmúlt, elmúlt, de a jelen pillanat mindig alkalmas arra, hogy valami újba fogjunk, most lehet szeretni – figyelmeztet a karácsony előtti hetek teljes időszakában érdemes törekvésre a lelkipásztor.
Aki elkezdi, érezni fogja a növekedést
– Aki elkezdi, az észre fogja venni, hogy növekszik benne valami, amiről mi tudjuk, hogy Krisztus. A plébánián a kamaszaimnak minden évben tapasztalata, hogy hiába kelnek korán a hajnali rorate misékre, a dolog „múkodik” – fejtegeti a bulvárvilágban meghonosult kifejezéssel Gábor atya –, végig bírják csinálni a napot. És itt érdekes, hogy a vasárnapoknak mi az üzenete. Az első héten ugye azt hallottuk, hogy „legyetek éberek”. Az éberség azt is jelenti, hogy észreveszem azt, ami jó. Mennyi szép dolgot nem veszünk észre? És ez az újságokban különösen is fontos volna, hogy ne az legyen hangsúlyos, amit elrontottunk, ami negatív. Sokan gondolkodnak úgy, hogy a lelki élet annyit tesz: arra figyelek, hogy mit rontottam el. Inkább arra fókuszáljunk, hogy mi volt szép! Hogy bár szürke az ég, mintha egy percre kisütött volna a nap. Vagy a főnököm nem volt olyan goromba, mint szokott. Hogy a férjem levette a cipőt a bejáratnál. Hogy a gyerekem megköszönte a vacsorát – „finom volt a leves”. Tehát a legbanálisabb jó dologra is gondolhatunk itt. A Gulágot megjárt Oloffson Placid élete is ettől szép, mert meg tudott ebből valamit valósítani. Ebből ők „örömolimpiát” csináltak. Az éberség ezt is jelentheti – folytatta a katolikus lelkipásztor.
Adakozókedv és büdös komposzt
Szabon Gábor szerint érdemes figyelni a világ kétperces, önmegnyugtató adakozókedvét. – Most két napig adok, aztán tudom, hogy szerdán majd megint lehetek olyan, mint azelőtt, leadóztam a szükségeset... Nem! Ha megtettem a jót, akkor utána hálát is adok. Esetleg úgy, hogy „hú, Jézus, köszi!”. El tudom mondani, hogy ez tényleg „frankó” volt, sőt nem csak volt, hanem most is „frankó”.
– A mostani vasárnapon azt látjuk, hogy „építsétek az Úr útjait”. Itt például azt kell megnéznem, hogy mik az én akadályaim. Vajon a kapcsolataim rendben vannak-e – munkahelyem, barátaim, családom? Nincsen-e valahol „mínuszom”, mondjuk ahol a telefont nem emeltem fel két hónapja? Ahol csak egymás mellett élünk, de ki tudja, mikor volt utoljára egy emberi gesztusom a másik felé. Nyilván vannak rázósabb dolgok. És nem is mindig az lép először, aki vétett, hanem aki jobban tud szeretni. Felteszem a kérdést magamnak: biztos, hogy minden helyzetben igazam van? És itt el lehet jutni a bűnbánatig – a kérdésig is, hogy mikor gyóntam utoljára. Az Úr útját készítem-e? A halmokat elhordtam? Feltöltődni valami ilyesmit jelent: a közöttünk lévő akadályokat elhordani. A mögöttem lévő komposzthegy lehet hasznos – csak büdös. Megvan annak is a helye, csak valahova hordjuk el! Ha én kezembe veszem a lapátot, neked is kedved lesz hozzá – zárja advent második vasárnapjához fűződő gondolatait Szabon Gábor atya.
Sorozatunk harmadik részét örömvasárnapon, december 12-én olvashatja a Magyar Nemzet Online oldalán!
Orbán Viktor: A pride valódi veszély + videó
