Vajon mi lesz a sorsa „Európa utolsó diktátorának”?

Ismételten fölényes győzelmet arathat „Európa utolsó diktátora” a vasárnapi fehéroroszországi elnökválasztáson. Lukasenko 1994 óta vezeti teljhatalommal az országot, és a viszonylagos gazdasági jólét és az ellenzék széttagoltsága miatt most sem kell izgulnia.

Kovács András
2010. 12. 19. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fehéroroszország 207 ezer négyzetkilométeren terül el, lakossága 9,6 millió fő. Az ország sikeresen vészelte át a gazdasági világválságot, mivel a 2008-as 10,2 százalékos növekedést követően 2009-ben 0,2 százalékos bővülést tudott elérni. Az egy főre eső GDP-t tekintve az országok rangsorában a 91. helyet foglalja el, így megelőzi Romániát, Törökországot és Szerbiát. A lakosság 27 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, de emellett csak egyszázalékos a munkanélküliség. A viszonylagos jólét oka az alacsony energiaárakban keresendő, ami az Oroszországgal való jó viszony eredménye.


Lukasenko eddig mindig fölényesen nyert

1994-ben Belarusz fennállásának első elnökválasztásán Alekszandr Lukasenko az első fordulóban 44,8 százalékot kapott, majd a második fordulót pedig elsöprő fölénnyel, 80,1 százalékkal megnyerte. A nemzetközi megfigyelők szerint az volt az ország történelmének első és egyben utolsó demokratikus választása. Az 1996. november 24-i referendumon Lukasenko kiterjesztette az elnök jogköreit, és erős elnöki hatalmat épített ki, majd átalakította a parlamentet, mindenben maga alá rendelve azt.


2001-ben kellett újra elnökválasztást tartani, amelyet 75,62 százalékkal Lukasenko ismételten megnyert. A politikus már elvileg nem is indulhatott volna a következő, 2006-os választásokon, ám egy újabb referendummal, 2004. október 17-én ismét megváltoztatta az alkotmányt, és megszüntette az elnök megválasztásának kétszeri korlátját. Ennek megfelelően újra indult a 2006-os elnöki választásokon, amelyeket hivatalosan 83 százalékkal nyert meg, míg legfőbb ellenfele Alexander Milinkievics 6 százalékot ért el.


Nyugodt légkörben telt a kampány

A magukat elnökségre jelölni kívánók október végéig gyűjthették az ajánlószelvényeket, amelyekből legalább százezerre volt szükség ahhoz, hogy valakiből valódi elnökjelölt lehessen. Lukasenko már az aláírás-gyűjtési időszak első hete után összegyűjtötte a szükséges százezer aláírást, az időszak lezárultával pedig összesen 1 millió 110 ezer 149 ajánlószelvényt.


A százezres ajánlószelvény-küszöböt tíz embernek sikerült elérnie az elnökön kívül. Maga Lukasenko szarkasztikusan azt nyilatkozta, hogy az ellenzéki jelöltek a „szuperdemokratikus” viszonyok mellett is esélytelenek ellene. Az ellenzéki kampányrendezvények a korábbi évekhez képest kivételesen nyugodt légkörben zajlottak, és jelentős hatósági visszaélésekről nem érkeztek jelentések.

Súlytalanok az ellenzéki jelöltek?

A három legesélyesebb ellenzéki jelöltnek Vlagyimir Nyeklajev, Andrej Szannyikov és Jaroszlav Romancsuk számít. Kétségtelenül a legesélyesebb Vlagyimir Nyeklajev belarusz író, a „Mondj Igazat!” mozgalom vezetője. Nyeklajev kampányának a fő szlogenje az „Emberhez méltóan élni”, emellett 11 pontban fogalmazta meg többek között az ország modernizációjára irányuló törekvését.


Egy másik prominens jelölt a 44 éves Jaroszláv Romancsuk közgazdász. „Gazdasági csodát keresve. Leckék Belarusz számára” című könyvével nemzetközi díjat is nyert. Romancsuk szerint a belarusz gazdaság nagy bajban van, ezért antikríziscsoportot kell létrehozni a problémák mielőbbi kezelésének érdekében.

A szintén népszerű, de a három vezető ellenzéki politikus közül egyértelműen a leggyengébb programmal jelentkező Andrej Szannyikov a moszkvai diplomáciai akadémián végzett, és 1995–96 között Lukasenko alatt külügyminiszter-helyettes volt, de 1996 novemberében a referendum előtt, amelyen Lukasenko kibővítette az elnöki jogköreit, tiltakozásképpen beadta a lemondását.


Egymásnak ellentmondó felmérések

A hivatalos belarusz közvélemény-kutató intézet Lukasenko 70 százalékos győzelmét prognosztizálta 94 százalékos részvétel mellett a novemberi felmérések alapján. Saját közvélemény-kutatási adatai vannak a Kremlnek is, ahol az orosz sajtóban bemutatott adatok szerint Lukasenkónak 31,4 százalékos támogatást jósoltak. Ugyanakkor egy egységes ellenzéki jelölt szerintük 38,9 százalékot kapna. Ennek a felmérésnek a nyilvánosságra kerülését azzal magyarázzák, hogy az utóbbi időben megromlott Minszk és Moszkva kapcsolata, azonban mostanra ezek az ellentétek elültek.


Fotók: Reuters


A Batykó néven becézett minszki főnök azzal tette föl a pontot az i-re, hogy nemrég kibékült Moszkvával, biztosítva hazája ellátását olcsó orosz kőolajjal. Ennek fejében Fehéroroszország 2011-ben csatlakozni fog az orosz–kazah vámunióhoz, majd ennek nyomán tagja lesz a három állam alkotta egységes gazdasági térségnek, egyfajta eurázsiai EU-nak. Utóbbi majd 2012-ben kezdi meg a működését.

A jelenlegi körülmények között az ellenzéknek csak akkor lehet esélye, ha Lukasenkónak nem lesz meg az ötven százalék feletti többsége, és második forduló kiírására lesz szükség. Abban az esetben ugyanis csak a két első helyezett jelölt fog versenyre kelni egymással. Ha azonban a jelenlegi elnök nem szerezne abszolút többséget az első fordulóban, és a voksolás eljutna a második fordulóig, akkor nem zárható ki, hogy egy – immár szükségszerűen egységesen támogatott – ellenzéki jelölt le tudná győzni Lukasenkót, és véget érne „Európa utolsó diktatúrája”.

(kitekinto.hu, CIA Factbook, MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.