Hétfőn egymillió dolláros óvadék ellenére sem engedték szabadon a francia baloldal legesélyesebbnek kikiáltott elnökjelöltjét. Csütörtökön azonban egy újabb alkuval álltak elő Dominique Strauss-Kahn védői, mely 24 órás elektronikus megfigyelést garantál egy manhattani címen – adta közre a The New York Times.
Dominique Strauss-Kahn csütörtöki lemondásával kiújult a vita, hogy honnan válasszanak vezetőt a Nemzetközi Valutaalap élére. A második világháború óta tradicionálisan európai vezetője van a szervezetnek, míg a második ember amerikai, jelen esetben John Lipsky, aki az új elnök megválasztásáig irányítja az alapot; a testvérszervezet, a Világbank esetén a helyzet fordított. Elemzők Christine Lagarde francia pénzügyminisztert kiáltották ki a legesélyesebb utódnak. Azonban a német kormányszóvivő, Christoph Steegmans konkrét nevek említése nélkül kijelentette: „Európának több magasan képzett jelöltje is van.” Szakemberek egy német elnököt is el tudnak képzelni az IMF élén: Axel Weber, a német központi bank korábbi elnöke, Peer Steinbrück volt pénzügyminiszter és az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) feje, Klaus Regling is szóba került. A status quo fenntartása mellett érvelt többek között a német kancellár, a holland és a svéd pénzügyminiszter is.
A fejlődő országok ugyanakkor azon véleményüknek adtak hangot, hogy a jelenlegi rendszer nem tükrözi a valós gazdasági helyzetet. A világ második legnagyobb gazdaságává előlépett Kína és a top 10-be betört India és Brazília is változást szeretne. A dél-amerikai ország pénzügyminisztere, Guido Mantega elmondta, hogy az elnököt érdemei alapján kell megválasztani, s nem azért, mert európai. A dél-afrikai pénzügyminiszter nem köntörfalazott, kijelentette, hogy a fejlődő országok valamelyikéből kell megválasztani az IMF új vezetőjét, „aki mind a fejlett, mind a fejlődő országok érdekeit képviseli”. Elemzők szerint „nem európai” befutó lehet az afrikai ország volt pénzügyminisztere, Trevor Manuel, a brazil központi bank vezetője, Arminio Fraga, az indiai közgazdász Montek Singh Ahluwalia, Kemal Dervis, a volt török pénzügyminiszter, valamint a mexikói központi bank vezére, Agustin Carstens.
Egyelőre nem tudni biztosan, hogy az USA hajlik-e a változásra, de annyi bizonyos, hogy Amerika dönt az elnök kilétéről, ugyanis nekik van a legtöbb szavazatuk. Mindenesetre szakértők és politikai források is arra utalnak, hogy az USA érdekeit egy erős európai IMF-vezér képviselné leginkább.
A csábító
Dominique Strauss-Kahn nőügyeivel régóta foglalkozik a francia és a nemzetközi sajtó. Második felesége, Brigitte Guillemette keresztlányát, Tristane Banont a Le Parisienben támadta. A volt feleség felháborítónak nevezte, hogy Banon, akit állítólag 2003-ban zaklatott Dominique Strauss-Kahn egy interjú során, akkor jön elő az üggyel, mikor a politikus akár 25 éves börtönbüntetés elé is nézhet. Jelenlegi, harmadik felesége, Anne Sinclair már korábban is kiállt mellette, mikor magyar származású kollégájával, Nagy Piroskával folytatott viszonyt. Sinclair a L’Expressnek korábban kérdésre válaszolva elmondta, hogy nem bánja, hogy férjére a „csábító” jelzőt aggatták, hiszen „a politikában ez a tulajdonság vitathatatlan előnyökkel jár”.
Valóságos világnézeti háború alakult ki a francia és az amerikai sajtóban. „A rideg protestantizmussal átitatott puritán Amerikában a pénzügyi afférokat jobban tolerálják, mint a testi örömökét” – írta elektronikus naplójában Gilles Savary szocialista politikus, mivel az amerikai bulvársajtó termékei olyan szalagcímeket közöltek Dominique Strauss-Kahn képével a botrány kirobbanását követően, mint a „Le Perv” és „Mocskos pénz”. A francia sajtó ezeket egyenesen az ártatlanság vélelme megcsúfolásának tekintik.
A francia konzervatívok egyik „szókimondó” tagja, Michel Debre azt állította, hogy a „kaviárszocialista” nem véletlenül volt visszajáró vendég a Sofitelbe. A hotelben nyílt titok volt az IMF-vezér viselkedése, aki éveken keresztül több hasonló ügyben lehetett érintett. A politikus nem hivatkozta meg értesüléseit, amit a szálloda teljesen alaptalannak titulált. Ugyanakkor az egyik New York-i ügyész, John A. McConnell elmondása szerint legalább még egy hasonló ügyet vizsgálnak.
„Kaviárszocialista”
Az IMF 2007-es adatai szerint Strauss-Kahnnak adómentesen 420 930 dolláros fizetése volt, emellett „életszínvonal-fenntartásra” 75 350 dollárt kapott, sajtóhírek szerint pedig „kimeríthetetlen” mennyiségű költségtérítést számolhatott el. Az információt a szervezet tagadta. Ami biztos, hogy két párizsi luxuslakás tulajdonosa, háza van Marrakesben és az IMF-központnak otthont adó Washington egyik előkelő negyedében is van ingatlana.
(Time, AP, BBC, The New York Times)
