Az új kormányzati rendszer az aktívakra építi az országot

Nagy átrendeződés ment végbe az elmúlt időszakban a világpolitikában és a -gazdaságban, új kihívások elé állítva az országokat. G. Fodor Gábor, a Századvég Intézet kutatási igazgatója az Orbán-kormány tevékenységét elemezve rámutat: az elmúlt húszéves gyakorlattal szemben, egészen más módszerekkel dolgozik a jelenlegi kabinet. • Más országok követendő példaként tekinthetnek a magyar útra

A politológus a nagyobbik kormánypárt honlapjának adott interjúban kifejtette: a nemzetközi tapasztalatok igazolták, hogy markáns irányváltásra van szükség az előző időszakhoz képest. Szavai szerint az elmúlt húsz év arról szólt, hogy honnan merítsük a sikeres mintákat. Kiemelte: mindig máshol kerestük a példákat, azonban ezekről a kísérletekről kiderült az elmúlt egy-két évben, hogy kudarcot vallottak. Magyarázatképpen megemlítette az ír csoda kifulladását, valamint Portugália példaadó szerepének megkérdőjeleződését. Úgy tűnik, hogy valaminek vége van, és a kormányok keresik a megfelelő válaszokat az új korszak kihívásaira. Ezt ismerte fel az Orbán-kormány – húzta alá a szakértő.

Az elmúlt húsz évet végig jellemezte a kádárizmusnak az az öröksége, hogy úgy állt az állam a politika középpontjában, hogy lényegében létrehozott egy olyan kritikus tömeget, amely az államból élt. G. Fodor Gábor úgy fogalmazott, a Kádár-korszak létrehozta a biztonság illúzióját, amit a munkahely, lakás, szociális ellátások és nyugdíj „biztonsága” fémjelzett. A rendszerváltáskor azonban kiderült, hogy mindez finanszírozhatatlan, azonban a hatalom logikája a baloldal fejében – az intézmények cseréje ellenére – nem változott. Ezzel szemben a jelenlegi kormányzati intézkedések alapján tetten érhető a politika hatalmi bázisának átrendezését célzó szándék is, vagyis az inaktívak helyett az aktívakra való építés. Véleménye szerint ebből pedig az a feladat következik, hogy létre kell hozni egy széles középosztályt.

G. Fodor Gábor ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet arra, hogy a baloldal politika- és hatalomfelfogása harminc év alatt semmit nem változott, vagyis ugyanazokat az eszközöket alkalmazzák, ugyanúgy gondolkodnak a politikáról. Továbbra is ők szeretnék meghatározni azt, hogy milyen törésvonalak mentén osztható fel a politikai erőtér. Ezért is válthatott ki az elemző szerint óriási visszhangot a baloldalon Orbán Viktor nevezetes kötcsei felszólalása, amiben a miniszterelnök centrális politikai erőtérről beszélt. A centrális erőtér ugyanis átírja a baloldalnak azt a szándékát, hogy a politikai erőteret állandóan két pólus (pl.:progresszió-reakció) alapján ők osszák fel, s jelöljék ki, hogy ki tartozik az egyik, illetve a másik táborba – szögezte le.

Alkotmánybíróság kontra népakarat

Az alkotmány elfogadásával kapcsolatban G. Fodor úgy fogalmazott, hogy egyszerre jelenti egy korszak lezárását és egy új kezdetet. Politikai szempontból a '89-es alkotmánnyal rengeteg probléma adódott: az átmenetiség, a sztálinista gyökerek, a legitimáció kérdése, de idesorolható a politológus szerint az '56-hoz való viszony is. Ezzel összefüggésben egy további szempontként G. Fodor felhívja a figyelmet a „láthatatlan alkotmány” problémájára is, hiszen az tulajdonképpen az Alkotmánybíróság hatalmi ambícióról is szól. A szakértő úgy véli: jogosan vetődhet fel a kérdés a kormányzati erőkben, hogy miért is ne vehetné vissza a nép által választott országgyűlés az alkotmányozás jogát egy olyan testülettől, ami nem rendelkezik közvetlen felhatalmazással. G. Fodor összegzésében kiemelte: az új alaptörvény pótolja azokat a mulasztásokat, amelyek a régi alkotmány fogyatékosságai voltak.