Asner, akit 98 éves korában ért a halál, rajta volt a tíz legkeresettebb háborús bűnös nevét tartalmazó jegyzéken, amelyet a Simon Wiesenthal Központ állított össze. Azzal gyanúsították, hogy a II. világháború idején aktívan részt vett több száz zsidó, szerb és roma üldözésében és deportálásában.
Asner 1941–1942-ben, a horvát usztasa rezsim idején rendőrfőnökként szolgált Szlavóniában, a Zágrábtól 180 kilométernyire keletre fekvő Pozsega városában, és felügyelte több száz szerb, cigány és zsidó deportálását. 1945-ben, az usztasa rezsim bukása után Ausztriában telepedett le. 1946-ban osztrák állampolgárságot szerzett, és háborítatlanul élt Karintiában Georg Aschner néven.
A 90-es évek elején hazatelepült a Jugoszlávia elbomlása nyomán függetlenné váló Horvátországba. 2004-ben visszaköltözött Ausztriába, miután egy helytörténész kutatásai alapján a Simon Wiesenthal Központ följelentette, és a horvát hatóságok nyomozást indítottak ellene népirtás vádjával. Horvátország 2005 szeptemberében kérte a férfi kiadatását, de Ausztria ezt elutasította. Több orvosi vizsgálatot is elvégeztek, és szakértői vélemények szerint az idős ember szellemi állapota (demencia) nem tette lehetővé, hogy kihallgassák.
Asnert ugyanakkor sajtóhírek szerint 2008 nyarán, az osztrák–svájci közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság idején látták Klagenfurt egyik utcai óriáskivetítője előtt, szurkolók körében. E beszámolók szerint nem volt igaz, hogy Asner ne lett volna szellemi képességei teljes birtokában.
(MTI)
origo.hu
Most kiderül, hogy káros vagy egészséges étel a szalonna
