Megszelídült gyilkosok + Videó

Manapság a köztudatban – természetesen nem alaptalanul – az él, hogy a medúzák rettegett fenevadjai a tengereknek, csípésük meglehetősen fájdalmas, akár halálhoz is vezethet rövid időn belül. Ezt az álláspontot Sarosh Jacob filmes igyekezett cáfolni a közelmúltban, amikor kamerájával alámerült egy medúzáktól hemzsegő tóban és együtt úszkált a „kocsonyahalak” ezreivel.

A Palau Köztársaság a Karolina-szigetek legnyugatibb szirtcsoportján helyezkedik el. Az államot sok száz sziget alkotja, köztük az Eli Malk. Ezen a szigeten alakult ki mintegy 12 ezer évvel korábban, az óceán visszahúzódásakor az úgynevezett Medúza-tó (Ongeim’l Tketau), amely otthont ad az arany- és holdmedúzáknak (Aurelia aurita). Mivel ezeknek a kis áttetsző, kocsonyaszerű állatkáknak nemigen akad természetes ellensége, így mára igencsak elszaporodtak és hatalmas falkákban lakják a különleges tavat. Természetesen mindkét faj rendelkezik csalánsejtekkel (nematocytes), de az ezek okozta csípések távolról sem olyan veszélyesek, legfeljebb az ember érzékenyebb testrészein okozhatnak kellemetlenebb érzést.

A medúzák szoros szimbiózisban élnek a tóban található algákkal, amelyek úgynevezett zooxanthellaékkel, speciális fényérzékeny sejtekkel rendelkeznek. Sötétedés után a lények a fenékre süllyednek, hogy az algák kedvükre lakmározhassanak az ott található tápanyagokból. Nappal aztán fordul a kocka, a felszínre emelkednek a társas lények, ahol aztán a moszatok – fotoszintézis során – cukrot állítanak elő, amit pedig a medúzák fogyasztanak jóízűen.

Az idelátogatóknak légzőkészülékes merülésre nincs lehetőségük, mivel a tó mélyebben (16-18 méter) található tápanyagrétege nagy mennyiségben kénhidrogént tartalmaz. Ha ezt az orrfacsaró gázt felkavarnák, a felszínen elszabadulva az emberi szervezetre mérgezően hatna. A szabadtüdőzés, illetve úszkálás azonban engedélyezett, és – egyesek szerint – teljesen biztonságos.

(Forrás: wired.co.uk)