A félelmetes atmoszférájú, több mint kilencvenezer ember befogadására alkalmas pasadenai Rose Bowl stadion korábban már adott otthont férfi és női futball-vb döntőnek is, ám európai idő szerint vasárnap hajnali háromkor az volt a legfőbb kérdés, hogy az Egyesült Államok ötödször vagy Mexikó hatodszor diadalmaskodik-e az Arany-kupán. Sorozatban harmadszor alakult ki ez a párosítás a fináléban, 2007-ben Chicagóban az Egyesült Államok, 2009-ben East Rutherfordban Mexikó győzött, utóbbi akkor 5–0-ra páholta el az amerikaiakat.
A mostani derbi elején a mexikóiak birtokolták többet a labdát, a hazaiak alig-alig tudtak átjutni a félpályán, s ezt a fölényt végül a 6. percben Giovani dos Santos jobb oldali lövése le is zárta. Ugyanis az USA Team két minutummal később Bradley szöglet utáni fejesével megszerezte a vezetést (1–0). A fekete mezes vendégek jobbára a széleken, többnyire Barrera oldalán, a jobb oldalon próbáltak az ellenfél mögé kerülni, vagy keresték rögtön a labdákkal Hernándezt és Giovanit. A Manchester United csatára először a 11. percben vétette észre magát, fejese nem sokkal szállt fölé, majd két percre rá a kapufát is eltalálta Barrera beadása után. A 15. percben Barrera lövése találta telibe Howardot – a fentiekből is látszik, hogy a gól ellenére a mexikóiak maradtak aktívabbak a találkozón. Ennek ellenére a 23. percben újra lecsapott az Egyesült Államok, Dempsey kiugratása után Donovan bikázott Talavera kapujába (2–0).
A kétgólos hátrány tudatában De la Torre, a mexikóiak szövetségi kapitánya cserélt, lehozta a gyengélkedő Salcidót, helyére Torres Nilo állt. S bár nem ennek köszönhetően, de rögtön szépített a vendégcsapat, miután Hernández forintos labdával ugratta ki Barrerát, aki nem is hibázta el a kínálkozó ziccert (2–1). Talán még fel sem ocsúdtak a hazaiak, azonnal jött az egyenlítés is: Giovani lövése megpattant a végig bizonytalannak tűnő Lichajon, érkezett Guardado, és Howardot megelőzve a hálóba pöckölt (2–2). A mexikói örömbe üröm is vegyült néhány perccel később, ugyanis Rafael Márquezt sérülés miatt le kellett cserélni. Őt az a Reynoso váltotta, aki most debütált a válogatottban, de később a mezőny egyik legjobbja lett. No, de ne szaladjunk ennyire előre az időben, hiszen még erre a félidőre is jutott érdekesség! A játékrész utolsó percében ugyanis Giovani került nagy helyzetbe, de ellőtte a labdát keresztbe a kapu előtt.
A szünet után láthatóan visszafogottabbak voltak a csapatok, de csak egy darabig, ugyanis Barrera az 50. percben külsővel szépen eltekerte a labdát a jobb alsó sarokba – ezzel fordított Mexikó (2–3). Látható volt a zavarodottság a hazai játékosok arcán, s bizony hiányzott az erő és a hit is, ami minimum az egyenlítéshez kellett volna, ám ami megvolt a mexikóiakban. Bocanegra fejese, majd Dempsey felső lécet szétforgácsoló bombája azért jelezte, van még muníció az Egyesült Államokban, ám amikor a 76. percben Giovani előbb bolondot csinált Howard kapusból, majd pimasz mozdulattal a jobb felső sarokba emelt, érzékelhetően minden eldőlt (2–4). Az amerikaiak mentek ugyan becsülettel, ezt diktálta nemzeti önérzetük, de ők is tudták, ezen az estén már nem tudnak újítani. Így végül Mexikó teljesen megérdemelten nyerte meg az Arany-kupát.
EGYESÜLT ÁLLAMOK–MEXIKÓ 2–4 (2–2)
Pasadena, Rose Bowl, 93 000 néző. Vezette: Aguilar (salvadori).
Egyesült Államok: Howard – Cherundolo (Borstein, 11.), Goodson, Lichaj, Bocanegra – Dempsey, Jones, Bradley, Donovan – Bedoya (Agudelo, 63.), Adu (Kljestan, 86.). Szövetségi kapitány: Bob Bradley.
Mexikó: Talavera – Juárez, Márquez (Reynoso, 43.), Moreno, Salcido (Torres Nilo, 28.) – Barrera (Zavala (75.), Guardado, Torrado, Castro – Giovani, Hernández. Szövetségi kapitány: José De la Torre.
Gólszerző: Bradley (8.), Donovan (23.), ill. Barrera (29., 50.), Guardado (36.), Giovani (76.).
