Ahhoz képest, hogy a felkészülés kezdetén még arról szóltak a hírek, egyes játékosokat hidegen hagy a válogatottság, és el sem mennek az edzőtáborba, a keret bebizonyította, sokkal többre képes, mint azt sokan gondolták volna. A nagyszerűen sikerült barátságos meccseket (az Eb-résztvevő Szlovákiát kétszer is simán vertük) még komolyabb siker követte. A hazai rendezésű pótselejtező csoportmeccsein egyetlen ellenfél sem tudta megszorongatni a mieinket, akik ezzel két lépésre kerültek attól, hogy 2009 után az idén is Európa-bajnoki résztvevőnek mondhassák magukat. Jobban mondva csak egyre, hiszen a németországi odavágón 53-59-re alulmaradtak Székely Norbert tanítványai. A mester ettől függetlenül bizakodóan nyilatkozott az MNO-nak.
„Egy vereség után egyetlen edző sem mondhatja, hogy elégedett csapatával, de a hatpontos vereséget jó eredménynek tartom a visszavágó előtt. Úgy gondolom, hogy el kell felejtenünk az összetartás erejét, ahol néhányan nem jelentek meg – reagált a hiányzókkal kapcsolatos kérdésünkre, majd így folytatta: – Egységesek vagyunk, és a szerdai meccstől függetlenül büszkén jelenthetem, hogy sikerült lerakni az elkövetkező öt évre egy sikeres csapat alapjait. Nyugodt kis szigetét alkotjuk a hazai kosárlabdának.”
A vezér is harcra kész volt
Székely Norbert a német csapatot jól működő gépezetként jellemezte, a mieink viszont véleménye szerint kreatívabbak, ezzel pedig az ellenfél fölé kerekedhetünk majd. Honti Kata sérülésével kapcsolatban nem tudott biztosat mondani, a játékos azonban kedden már úgy nyilatkozott, jól érzi magát, és nagyon szeretne játszani. Egyetlen nagy hiányzónk tehát visszatérhetett, így teljes csapattal léphettünk parkettre a telt házas soproni arénában.
A Fűrész–Fegyverneky–Horti–Vajda–Krivacsevics ötös állta körül a kezdőpontot a meccs elején. Elhibázott támadásokkal és büntetővel nyitott a magyar válogatott, de kőkeményen védekeztünk, ahogy azt korábban megszokhattuk. A soproni különítmény nagyszerűen érezte a hazai pályát: Krivacsevics és Horti is pontokkal nyitott, közben Fegyverneky is bepréselt egy kétpontost. Az izomszakadásból felépülő Honti pályára lépésére a negyedik percig kellett várnunk, hatalmas tapsvihar fogadta. Ha már bejött, be is vágott két büntetőt. Eközben a németek szorgalmasan gyűjtögették a csapatfaultokat, az ötödik percben már össze is gyűlt a hat hiba. Ugyanebben a percben már összesítésben is egyenlő volt az állás: 11-5 Vajda kosarával.
A fekete mezes németek igen gyenge dobószázalékkal hajigáltak az első negyedben, de mivel néhol mi is „homályt” találtunk, nem tudtuk leszakítani őket. Mindenesetre már az első szakaszban sikerült több pontot dobni, mint bármelyik negyedben az odavágón, így bizakodhattunk a folytatást illetően.
Semmi különöset nem csináltak
17-13-mal kezdtük a második negyedet, Fegyverneky pedig ugyanott, ahol az előzőben abbahagyta: irányítónk 8 pontnál tartott ekkor. 21-13-nál zengett-zúgott a csarnok, a régi Euroliga-menetelést idézte a hangulat Sopronban. Székely Norbert is hozzátette a magáét a pszichológiai „terrorhoz” a hazai faultoknál, a portugál játékvezetők szíve azonban kemény maradt. Az ő segítségükre azonban semmi szükségünk nem volt, szépen alakult ekkor számunkra az Eb-pótselejtező. Németország nem adta fel, és három pontra zárkózott fel (25-22), de Székely Norbert időkéréses szavait idézve „semmi különöset nem csináltak”, egyszerűen bedobták a ziccereket a visszaindításokból.
Az ellenfél a második negyed végén a vezetést is átvette, Krivacsevics viszont örökkévalóságnak tűnő gólcsendet tört meg. Ettől függetlenül a védőlepattanók összeszedése továbbra is megoldhatatlan feladatnak tűnt. „Gyerünk már” – ordította Horti Dóra, miután faulttal együtt dobott be egy palánk alólit, oroszlánként küzdöttünk. Krivacsevics lemásolta előző támadásunkat, ezzel újra kettővel vezettünk (33-31), a nagy szünetre azonban már döntetlennel vonulhattak a lányok.
A szünetbeli statisztikák alapján kijelenthettük: szinte minden mutatóban fej fej mellett haladtunk a németekkel. Az ellenfél némiképp jobban büntetőzött, viszont több személyit is gyűjtött. Mindenképpen keményebb védekezésre kellett váltanunk, és az egy-egy elleni támadást is jobban kellett erőltetnünk, hiszen utóbbiban sokszor látványos akciókat sikerült vezetni.
Elfagyott a gólcsap
A harmadik negyed első három percében mindössze három dobás talált utat a kosárba, sok hibával támadtak a csapatok. A negyed felénél már-már bohózatba illővé vált a helyzet: a magyar és a német csapat egymást múlta felül a rossz dobások tekintetében. Szinte hihetetlen, de mindössze egy-egy hárompontost tudott értékesíteni a két válogatott három negyed alatt. A németek támadójátékába sajnos lassan visszatért az erő (39-45), a mieink továbbra is statikusan dobtak. Érthetetlenül gyenge találati aránnyal, összesen 7 pontot sikerült szerezni a negyedben (40-49). Székely Norbertnek főhetett a feje a befejező 10 perc előtt.
14 ponttal kellett volna nyernünk a záró szakaszt, ami annak tudatában, hogy az előző két negyedet elveszítettük, csodával ért volna fel. A támadólepattanók szinte kivétel nélkül német kézben landoltak, Vajdáék pedig inkább a bírókkal pöröltek a játék helyett (44-53). Fegyverneky ugyan gyönyörű sapkát „ajándékozott” a palánk alatt, a védekezésünk rendkívül puha volt, sima betörésekkel operáltak a németek. Ami nálunk büntetőből sem ment be, az náluk távolról is beszédült. A végén ugyan visszatért a lányok hite, az utolsó percekben azonban már csak a szurkolókért játszottak a lányok.
Magyarország–Németország: 56-67
A soproni közönség a vereség ellenére felállva tapsolta meg az utóbbi pár nap pótselejtezős sikereit. Mi pedig reménykedhetünk benne, hogy Székely Norbertnek igaza lesz, és a jó alapra a vb-selejtezőn lehet majd építkezni.
origo.hu
Így sértegeti az Origo újságíróját és menekül a kérdések elől Magyar Péter - videó
