A bal oldali közlekedés eredetéhez számtalan, nem bizonyítható legenda kapcsolódik. Akad olyan vélemény, amely szerint már a régi rómaiak is az út bal oldalán közlekedtek, hogy – lévén az emberek többsége jobbkezes – veszély esetén gyorsan elő tudják rántani fegyverüket. Hasonló megfontolásból a középkori szekerek és a hintók is a bal oldalon közlekedtek, hogy a vezetők ostort tartó keze szabadabb legyen. Az erre vonatkozó első írásos anyag az 1300-as évek elejére datálódik, VIII. Bonifác pápa bullája azt tanácsolta a Rómába tartó zarándokoknak: jobb kézbe fogott karddal utazzanak, mert így jobban tudják magukat védeni.
A közlekedés rendjén az annyi mindent megreformáló Napóleon változtatott. Egyesek úgy vélik, azért, mert ő maga balkezes volt, mások szerint azért, hogy az általa meghódított országokban ne úgy közlekedjenek, mint Angliában, megint mások szerint azért, hogy jobbra igazodó katonái meglephessék az ellenséget. Akármi volt is a császár indoka, Európa nagy részén (és persze az új módihoz alkalmazkodó országok gyarmatain is ) áttértek a jobb oldali közlekedésre. Mindez azonban csak a közutakra igaz: magában a változást elindító Franciaországban például a vasutakon a mai napig bal oldali a közlekedés (miként nálunk is a gödöllői HÉV-en), és a repülésben és a hajózásban a kikerülést jobbról végzik.
A háborúk után több országban visszatértek a bal oldali közlekedéshez, így Ausztriában és Magyarországon is, érdekesség, hogy Ausztriában még egy évszázada is egyes tartományokban jobb, másokban bal oldali közlekedés volt a vezetők nem kis bosszúságára. A jobb oldali közlekedés fokozatosan hódított tért, Oroszország az első világháború végén tért rá át, majd az 1930-as években valamennyi Magyarországgal szomszédos államban bevezették. Az elszigetelődés elkerülése érdekében végül a kontinensen utolsó előttiként Magyarország is átállt a jobb oldali közlekedésre. (Svédország csak 1964-ben változtatott.) A döntésnek oka volt a német orientáció, valamint az is, hogy a bécsi döntések által visszacsatolt területeken már jobb oldali rend volt. A közlekedési tárca 1939 júniusában már határozott a változásról, de a bevezetés a háború miatt két évet tolódott.
Az 1941. június 26-i 187 000/1941. BM-rendelet szerint az áttérés két lépésben történt. Július 6-án hajnali 3-kor Budapestet és környékét kivéve az egész országban, november 9-én hajnali 3-kor pedig a fővárosban és környékén tértek át a jobb oldali rendre. Az előmunkálatokat áprilisban kezdték: a rádió figyelmeztette a lakosságot, a lapok tájékoztató cikkeket közöltek, az iskolák az új rendet elmagyarázták a gyerekeknek. Július 6-ától a Budapest körüli határvonalon burkolati jelek, táblák terelték a járműveket megfelelő sávokba. Az áttérés simán lezajlott, csak egy baleset történt: egy fehérvári kalauz a lezárt bal oldali ajtónak dőlve kiesett a járműből. A fővárosi tömegközlekedés november 8-án 23 órakor leállt, hajnalig elvégezték a műszaki átalakításokat.
Az átállás nem okozott gondot a Beszkárt villamosainál, ezeknek ugyanis mindkét oldalon volt ajtaja, de a buszok másik oldalán ajtót kellett vágni, ennek költsége 12 millió pengő volt.
(MTI)
origo.hu
Itt vannak a legújabb kormányzati döntések - élőben a Kormányinfó
