A Warner Bros. döntése alapján J. K. Rowling hétrészes regényciklusának utolsó könyvét két filmben dolgozták fel, ráadásul a Harry Potter és a Halál ereklyéi második része már az új őrületet meglovagolva, 3D-ben érkezik a mozikba.
A finálé első – a végső összecsapást felvezető – fele még 2010 novemberében került a mozikba, így a felcsigázott rajongók igencsak hosszú várakozásra kényszerültek. Több mint fél évvel ezelőtt a horcruxok, vagyis Voldemort lelkének darabjai keresése közben húzták le a függönyt. A második etap így itt veszi fel az elejtett fonalat, hogy aztán a Roxfort ostromában és a nagy leszámolásban csúcsosodjon ki.
Az utolsó négy részre David Yates maradhatott a rendezői székben, ami nem kis felelősséggel járt, hiszen a világ jelenleg talán legnépszerűbb filmsorozatának kellett emlékezetes befejezést alkotnia. Mindezt úgy, hogy a 2001-ben vetített első film még minden tekintetben gyerekeknek szólt, tízéves szereplőkkel, majd a későbbi részek alatt fokozatosan változott igazi felnőtt mozivá – a főhősökkel és a nézőkkel együtt a film is felnőtt. Mindez olyan jól sikerült, hogy a Halál ereklyéi már kimondottan nem ajánlott a kicsiknek.
Bár az előző (egyébként ráérősen haladó, a szereplőkre koncentráló) rész úgy ért véget, hogy most már aztán nagyon közel az összecsapás és felpörögnek az események, mégis lassan indul a nyolcadik film. Nem elég, hogy viszonylag sokat kell várnunk az első akciójelenetre – ami egyébként egy igen élvezetes bankrablás –, de a várt feszültség is nehezen érkezik. Minderre egészen Harryék Roxfortba érkeztéig kell várnunk, ahol McGalagony professzor és Perselus Piton színre lépése adja meg a ritmust, valamint a szükséges érzelmeket és adrenalint a mozinak. Az ostrom előkészületeinél érezzük először, hogy ez tényleg nem játék, a küzdelem tétje élet vagy halál. Aztán – bár sokak régi álma teljesül, amikor a szobrok életre kelnek és harcolnak – a nagy csata mégis csalódást okoz.
A viszonylag rövid, 130 perces játékidő ellenére meglepően sok az üresjárat, nehezen tudunk szabadulni attól a gondolattól, hogy nyugodtan össze lehetett volna vonni a két részt. A hangulat végig komor és sötét, amit a képek is alátámasztanak. Az eddigi filmekkel ellentétben a humor szinte teljesen háttérbe szorul, mint ahogy az átélhető érzelmi csúcspontok is hiányoznak. Harry Potter a nagy összecsapásra és a halálra készül, vívódásai mégsem elég hitelesek. Ráadásul nem uralja a vásznat, inkább elveszik rajta. Hasonló helyzetben vannak társai, Hermione és Ron, akik ezúttal csak papírdíszletek. Nem úgy, mint a nagy öregek: Ralph Fiennes, Alan Rickman, Michael Gambon, Helena Bonham Carter vagy épp Maggie Smith. Ők voltak a filmsorozat valódi életben tartói és most is ők nyújtják a legjobb teljesítményt, tőlük él a film. És nem a 3D-től, amely valószínűleg egyáltalán nem hiányozna, ha nem lenne.
A szálak végül szép lassan elvarródnak, közben pedig többen életüket áldozzák a nagy küzdelemben. És itt jön a fő kérdés, hogy vajon Harry túléli-e a mindent eldöntő összecsapást. Ezt annak ellenére, hogy az egész univerzum legfontosabb kérdése, Yates meglepően egyszerűen lezavarja. A rendező sajnos nem tudott megfelelni a felfokozott várakozásoknak, bár mindenki hatalmas durranást várt, az utolsó Harry Potter-mozi végül mindössze tisztes iparosmunka lett. Szórakoztatónak ugyan szórakoztató, de egy kihagyott lehetőség.
Harry Potter és a Halál ereklyéi – 2. rész
színes, magyarul beszélő, angol–amerikai fantasy, 131 perc, 2011
rendező: David Yates
forgatókönyvíró: Steve Kloves
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Eduardo Serra
vágó: Mark Day
szereplő(k):
Daniel Radcliffe (Harry Potter)
Ralph Fiennes (Voldemort)
Emma Watson (Hermione Granger)
Rupert Grint (Ron Weasley)
Michael Gambon (Albus Dumbledore)
Alan Rickman (Perselus Piton)
Helena Bonham Carter (Bellatrix Lestrange)
Tom Felton (Draco Malfoy)
Gary Oldman (Sirius Black)
Bonnie Wright (Ginny Weasley)
Jason Isaacs (Lucius Malfoy)
Maggie Smith (professzor McGalagony)
origo.hu
Hosszú évekre börtönbe kerülhet a szolnoki gyerekverő karateedző
