Amerikában egyre több város dönt úgy, hogy korlátokat szab az egészségtelen ételeknek, hogy kemény dollármilliókat takarítsanak meg az egészségügyi kiadásokon. New York városa még 2006-ban üzent hadat a transz-zsíroknak, emellett arra kötelezte a gyorsétterem-láncokat, hogy áruikon tüntessék fel a kalóriamennyiséget. Baltimore 2009-ben követte a Nagy Alma példáját, s szintén kitiltotta a transz-zsírsavakat a városból. San Francisco a tavalyi év során száműzte a Happy Mealst, pontosabban fogalmazva olyan törvényt hozott, mely nem engedi, hogy játékokat adjanak olyan ételekhez, melyek átlépik a megengedett zsír-, só- és kalóriaszintet. Baltimore városának egészségügyi hivatala tavaly osztotta ki az első, ilyen jellegű 100 dolláros bírságot egy visszaesőnek, aki a húsokat a város által tiltott margarinban sütötte. De ahogy „terjedt a kór”, úgy lettek egyre hangosabbak a külön utas települések kritikusai is, akik mögött természetesen részben az élelmiszerlobbi áll.
Cleveland az idei évben állt volna be a sorba, azonban Ohio állam vezetése közbelépett. A The New York Times tudósított arról, hogy Alabama és Florida is olyan törvényeket hozott, melyek megkötik az önkormányzatok kezét abban, hogy egészségtelen ételeket tegyenek tiltólistára. Arizona például az „árukapcsolás”-t korlátozó San Francisco-ihoz hasonló törvényeket semmisített meg.
A vita során kialakult törésvonal egyik oldalán az egészséges ételek szószólói állnak, míg a túloldalon a törvénykezés túlhatalma miatt aggódók, akik szerint a városi tiltólisták a szabad választás szentségét sértik. Az egyik főszereplőt, a transz-zsírt, mely a szív- és érrendszeri megbetegedésekért felelős, könnyedén lehet egészségesebb anyagokkal helyettesíteni. A tiltások mellett kardoskodók talán legszilárdabb érve, hogy Amerikában a szívhez köthető megbetegedések vezetik a halállistákat, nem mellesleg pedig a kórházszámlát is komolyan megdobják az ilyen betegségek. (Hazánkban is hasonlóan kiábrándító ez az adat, a halálesetek 51 százaléka mögött áll valamilyen szívbetegség – olvasható a Magyar Nemzeti Szívalapítvány honlapján.) A tiltás mellett a másik fegyver a tájékoztatás. Az USA híres arról, hogy termékeihez lexikon nagyságú használati utasításokat mellékel (például ne szárítsd a macskát a mikróban), ugyanakkor a táplálékok csomagolásán nem kötelező feltüntetni az adatokat.
Az „ellenzék” szerint már a csomagolás megváltoztatása is felesleges terheket ró a gyártókra, ami komoly áremelkedést vonhat maga után. Véleményük szerint a tiltások az üzleti hátrányok mellett egyenesen a szabad döntés jogát sértik. Többek között azzal érvelnek, ha valaki transz-zsírban sült krumplit enne, vagy azt szeretné, hogy gyermeke a hamburger mellé játékot kapjon, akkor kaphassa meg. A tiltásokkal a törvényhozás hülyének nézi az embereket, s olyan színben tünteti fel a polgárokat, mint akik nem képesek helyes döntést hozni – hangzanak az érveik. A kérdés valójában az, hogy ki hozza meg a döntést. Amerikában tradicionálisan gyengébbek a városok, míg az állami hatalom erős. Az önkormányzás szószólói amellett érvelnek, hogy a helyi vezetés jobban belelát az emberek problémáiba. Egyesek a kísérleti nyúl szerepétől sem riadnak vissza: bizonyos törvények kifutását helyi szinten lehetne tesztelni, mielőtt államilag hatályba lépnek. Az ellentábor az uniformizálás fontosságát hangoztatja. A mamutcégek szempontjait szem előtt tartva állnak az ügyhöz, mivel egy város súlyosan megsértheti egy vállalat üzleti érdekeit, ha a térségtől eltérő kritériumokat állít.
Fotók: Reuters
Érdekes módon az ügyben érintett mindkét oldal egyre nagyobb lendülettel küzd. Egyre több város hoz tiltó rendeleteket, amiket aztán hasonlóan nagy számú állam korlátoz. Nem valószínű tehát, hogy a kajacsata, azaz a Food Wars a közeljövőben eldől.
(Time)
origo.hu
Szakadni fog az eső
