Kristóf Attila: (mire jó az okostelefon...)

Kristóf Attila: Én nem tudom, szükségem van-e ahhoz valamely elektronikus támogatásra, hogy megírjak egy SMS-t, netán egy e-mailt vagy egy karcolatot azok közül, amelyekkel már hosszú évek óta untatom az olvasót. A laptopomat csíptem rajta először, hogy beleavatkozik a munkámba, s halvány betűkkel ugyan, de tovább folytat helyettem egy-egy szót, sőt gondolatot, amit leírni igyekszem. Meglehetős tapintattal jár el: ha másképp folytatom a szöveget, mint ő gondolja, azonnal visszavonul, törli saját ötletét, s aláveti magát akaratomnak. Így tulajdonképpen nem alakul ki vita közöttünk, még akkor sem, amikor a „nap nap után” kifejezést alkalmazom, ő pedig úgy véli, s jelzi is, miszerint sokallja a két „napot” egymás mellett, ily szoros közelségben. Pofátlanul feltételezi tehát, hogy tévedésnek vagy saját bugyutaságomnak estem áldozatul.

(Magyar Nemzet, 2011. július 5.)