Sokan gondolják úgy, hogy a súlyos japán balesetek miatt vége a nukleáris alapú áramtermelés fénykorának, és a német példát követve sorra zárnak majd be az atomerőművek. A képet mindazonáltal árnyalja, hogy amíg a világ néhány országában valóban politikai témává vált a kapacitások fokozatos leépítése, addig egy sor egyéb helyen éppen építeni akarnak. És nemcsak Indiában vagy Kínában, ahol a gazdasági fejlődés további növelése elképzelhetetlen elegendő villamos energia nélkül, de a világ gazdagabb térségeiben, például Angliában is új blokkok építésében gondolkodnak. Az atomenergiát azonban nemcsak ezért, hanem a felmerülő alternatív felhasználási lehetőségek miatt sem érdemes idő előtt temetni. Ezek közös jellemzője, hogy a gigantikus, sok ezer megawattos erőművek helyett az iparágban megszokott méretekhez mérten aprócska, egyszerűen és biztonságosan kezelhető egységekre alapozva képzelik el a jövőt.
A miniatűr atomerőműveket nem országok, csupán kisvárosok ellátására tervezik. A régmúltból felelevenített, s a vadonatúj elképzeléseket az Energiainfo.hu szakportál gyűjtötte össze. A francia DCNS konszern eddig inkább csak hadihajókat és tengeralattjárókat épített, de beszállnának a reaktorüzletbe is. Az Areva energetikai konszernnel közösen kialakított elképzelésük, a Flexblue éppen a DCNS eddigi tapasztalataira épít: a tenger mélyére, mintegy 80-100 méteres mélységbe telepítenék mini atomerőművüket. A tengerfenékre horgonyzott reaktorból a parton csak az irányítóközpont látszódna. Az elképzelés nagy előnye, hogy a reaktor 100 méteres mélységben nem lenne kitéve viharoknak. Túl sem melegedhetne, hiszen a magot állandóan hűtené a tengervíz – más kérdés, hogy komoly meghibásodás esetén a radioaktív anyagok gyorsan és nagy területen szennyezhetnék a tengeraljzatot.
Nem véletlen, hogy a kockázatok helyett a DCNS inkább a reaktor gazdaságosságát emeli ki. A Flexblue 50–250 megawattnyi áramot lenne képes termelni, megawattóránként 100 eurónál olcsóbban. De nem kerül sok pénzbe az építkezés sem, a reaktor telepítéséhez például nem kell különösebb fejlesztéseket végrehajtani az elektromos hálózaton. A DCNS az elkövetkező húsz évben mintegy háromszáz Flexblue-t értékesítene, elsősorban kis tengerparti vagy szigetállamoknak, mint Málta vagy Albánia. Ugyanakkor a cég erősen le van maradva a versenyben – a prototípus építését csak 2014-ben kezdik meg és négy év múlva lehetséges a próbaüzem, míg az egyik legkomolyabb vetélytárs oroszok már szerelik a minireaktort.
A szakportál összeállítása szerint már a szovjet korszakban felmerült Moszkvában az úszó atomerőmű gondolata, igaz, akkor elvetették, mondván, nem lehet gazdaságosan megvalósítani. Ám a gondolat szépsége – egy mozgatható atomerőmű – megfogta az állami Roszatom tervezőit és az elképzeléseket most a gyakorlatba is átültették. 2010 nyarán bocsátották vízre a Lomonoszov akadémikus névre hallgató úszó platformot Szentpétervár közelében, s jelenleg is zajlik a nukleáris reaktorok beépítése. A 144 méter hosszú, 30 méter széles úszó testre két, KLT–40S típusú nyomott vizes reaktor kerül. Ezek a szovjet atom-tengeralattjárókon és jégtörőkön már bevált reaktorokon alapszanak. A gyakorlati teszteket majd a Kamcsatka-félsziget partjai előtt végzik, várhatóan legkésőbb 2014-ben. A reaktorok teljesítménye 40–80 megawatt között lesz. Érdeklődőkből nincs hiány, Kína, India, Indonézia és Vietnam egyaránt szívesen kipróbálná a lebegő erőművet.
Ugyanakkor komoly környezetvédelmi aggályok merülnek fel az úszó atomreaktor kapcsán: a tesztelésre kijelölt Kamcsatka régió a világ vulkanikusan egyik legaktívabb területe, és egy cunami komoly károkat okozhatna egy ilyen egységben. Számos cég kacérkodik a mini- reaktorok gyártásának gondolatával, azonban nem tengerfenékre vagy úszó platformokra helyeznék azokat, hanem hagyományosan a szárazföldre. Méghozzá bárhová, ugyanis egy könnyen szállítható, akár egy ház kertjébe is telepíthető atomerőmű gondolata lebeg a szemük előtt. Különösen nagy nyilvánosságot kapott a Bill Gates által pénzelt Terrapower, amely a Toshiba konszernnel közösen egy úgynevezett TVR, azaz Traveling wave (mozgó hullám) reaktor építésén fáradozik. A TVR ötlete még az ötvenes évekből származik, nagy előnye, hogy egyetlen „rakomány” fűtőelemmel képes akár hatvan évig egyenletesen energiát termelni. Viszonylag kevés dúsított uránt igényel; a fűtőanyag túlnyomó részét a természetben előforduló nyersurán teszi ki. Utóbbi a reakció során plutóniummá alakul, ezt használnák fel az energiatermelésre. Plutónium a hagyományos reaktorokban is keletkezik, ahonnan azonban eltávolítják – ez szolgál a nukleáris fegyverek alapanyagául –, a TVR esetében azonban ez lehetetlen lenne a tervezők szándékai szerint.
Az Energiainfo.hu cikke szerint e terv előnyei magukért beszélnek, azonban a hátrányok is komolyak. A reaktor magas hőmérsékleten üzemel, a mintegy 550 fokos mag hűtésére a tervek szerint folyékony nátriumot használnának, amely azonban tűzveszéllyel fenyeget, ha kikerül a környezetbe. Az sem szól Bill Gates terve mellett, hogy a Terrapower csak számítógépes szimulációkban működik, de még egyet sem építettek meg belőle. A Toshiba ugyanakkor sokkal előrébb jár: a cég minireaktora már kapható. A 4S első telepítése várhatóan már 2012-ben lesz a Galena nevű alaszkai kisvárosban. Az erőmű a cég szerint nem igényel felügyeletet, legnagyobb része a föld alatt helyezkedik el és 10 megawattnyi teljesítményű.
origo.hu
Az idő nem mindig barátja a bornak – meddig őrizhető a nedű?
