Varga T. Róbert: Rendkívüli szomorúság töltött el péntek este. Miközben ültem a Puskás Ferenc Stadionban, és az ünneplő tömeget, a piros-fehér-zöld színben pompázó lelátót néztem, a csillogó szemeket, az ordító szurkolókat, erőt vett rajtam a keserűség. Képtelen voltam átadni magam a hátborzongató érzésnek. A magyar futballválogatott ritkán nyer. Még ritkábban nyer nálánál jóval magasabban jegyzett rivális ellen. S pláne úgy, hogy erejével totálisan elkészül, mégse roppan össze az ellenfél nyomása alatt, sőt, kontraakcióra vetemedik, aminek végén – egyúttal a meccs végén – beviszi a végső ütést. Akkor miért nem ünneplek? Miért vagyok mégis szomorú? A válasszal tisztában voltam, ott helyben, és a tudat nem hagyott ünnepelni.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszava, 2011. szeptember 5.)
origo.hu
Sulyok Tamás meghívta Magyarországra XIV. Leó pápát
