Exhumálások a váci rabtemetőben

Többször utaltunk rá lapunkban, hogy a vácirabtemetőben május 29-én megkezdődnekaz exhumálási munkálatok, és feltárják azta négyszáz négyzetméternyi területet, ahová1948 és 1956 között a kivégzetteket, illetőlega börtönben elhunytakat jeltelen sírokbaelföldelték. Ismeretes, hogy a szóban forgótemetőben két időszakban, 1956-ban, illetve 1963-64-ben már végeztek exhumálást.Mindkét esetben az ötvenes évek kommunistaperei áldozatainak földi maradványait hantolták ki, és temették el őket újra 1956 nyarán (Pálffy és társai), majd a hatvanas évek elején.Maradjunk ez utóbbinál. Ahhoz, hogy az 1963-64-es exhumálásokról valamilyen képet kapjunk, felkerestük Vaikó György özvegyét, akit magát is tizenöt évre ítéltek, azok után, hogy férjét és édesanyját kivégezték. Vaikó György alezredest – feleségével együtt – 1950. július 30-án tartóztatták le, augusztus 15-én halálra ítélték, amit két órával később, a másodfokú tárgyaláson jóváhagytak, és 26-án végre is hajtottak. 1964. február 4-én rehabilitálták.- Ön hány évet töltött börtönben?- Hat év hét hónapot. 1956. november 1-jén a forradalmárok szabadítottak ki.- Mikor szerzett tudomást arról, hogy a férjét kivégezték?- Kijövetelem után.- S mindjárt elkezdett nyomozni, hogy hol van eltemetve?- Igen. Először az édesanyámat kutattam fel. Őt 1951. február 22-én a Fő utcában végezték ki. A temetőket végigjártam, a Kozma utcai temetőben is kerestem, és később ott találtam meg, a 298-as parcellában. Férjemet a Conti utcában végezték ki – nem voltam vele együtt -, s onnan – egy ÁVH-s tiszt megsúgta – minden bizonnyal Vácra vitték eltemetni. Felvettem a kapcsolatot a kivégzett tábornokok özvegyeivel, akik megerősítették feltételezésemet. Évekig ostromoltam leveleimmel a Magyar Szocialista Munkáspártot, magának Kádár Jánosnak is írtam, hogy elérjem a rehabilitációjukat. Közben 1958-ban újra bíróság elé álltam. Felmentettek, de férjem perének felújítását nem tudtam keresztülvinni. Utólag tudtam meg, hogy 1955-ben az addigi felülvizsgálat elmaradását azzal indokolta a vizsgálatot végző államvédelmi főhadnagy, hogy Vaikó és társai ügyét tévedésből sorolták a szociáldemokraták ügyéhez.„A szociáldemokraták második katonai vonalát alkották a vád szerint azok – olvasható egy helyütt pontatlanul -, akik Vaikó György alezredes és társai perében szerepeltek. A húsz vádlottból hármat, Vaikó Györgyöt, dr. Dietrich Lajost és Kászonyi Andrást államellenes szervezkedés és hűtlenség miatt kötél általi halálra ítélte a Budapesti Katonai Törvényszék. Az elítéltek közül Kászonyi kegyelmet kapott, mint hetvenöt százalékos rokkantnak életfogytiglanra változtatták az ítéletét...”- Tudtam – folytatta özvegy Vaikó Györgyné -, hogy csak akkor számíthatok férjem földi maradványainak exhumáltatására, ha a szocdem perhez kapcsolom őt is. Visszaírtak, hogy rendezni fogják a dolgot. 1964-ben aztán rehabilitálták édesanyámmal együtt, úgyhogy most közös sírban pihennek a Farkasréti temetőben.- Az exhumálást ki rendelte el?- Az állam. Korábban már többször kimentem Vácra, ahol egy református lelkész és mások segítségével próbáltuk megtudakolni, hogy a férjem a rabtemető melyik részén fekszik. Az exhumáláskor ezt is figyelembe vették, továbbá fényképeket adtam róla, beszámoltam a csontjairól, a fogazatáról és így tovább. Hosszú idő után értesítettek, hogy mikor lesz az újratemetés. Csillagot is tettek a sírjára, amit később eltüntettem...Az 1964-es jegyzőkönyveket lapozgatva fogalmat alkothatunk arról, hogyan zajlott az exhumálás abban az időben Vácott.Az egyik határozatban többek között ez állt: „A kihantolást az erre a célra alakult bizottság végzi. Az orvos szakértői feladatok elvégzésére – a bizottság tagjaiként – dr. K. bírósági vezető főorvost, dr. Sz. bírósági orvost és dr. B. alezredest kirendelem azzal – írja Budapesten, 1964. május 3-i keltezéssel az osztályvezető ügyész -, hogy a kirendelt orvosok közül két orvos szakértő köteles közreműködni.Indoklás: X. Y.-t a Budapesti Katonai Törvényszék ekkor és ekkor kelt, ilyen és ilyen számú ítéletével...X. Y.-t a javára benyújtott perújítási eljárás folytán a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma ekkor és ekkor hozott, ilyen és ilyen számú ítéletével az ellene emelt vád alól bűntett hiányában felmentette.X. Y.-t mint elítéltet nem megfelelő módon temették el, ezért – a Legfelsőbb Bíróság ítéletére is figyelemmel – a megfelelő módon történő eltemetése érdekében kihantolását el kellett rendelni.”Három héttel később jegyzőkönyvet vesznek fel az ismeretlen, római számmal megjelölt holttestről. A jegyzőkönyvben ez olvasható:„A kihantolás foganatosítására Vácott, a rabtemetőben kerül sor. A kihantolásnál megjelenik F. tanú, aki rész vett X. Y. eltemetésénél. A bizottság vezetőjének felhívására megmutatja azt a helyet, ahol X. Y.-t eltemették. A temetésre Vácott, a Vác-Szob vasútvonalat a 158. sz. vasúti őrháznál, a Sallai Imre laktanya irányában keresztező bekötőút mellett, a laktanya irányára nézve a bal oldalon elfekvő rabtemetőben került sor.A biz. vezetője utasítást ad F. részére, hogy jelölje meg X. Y. holttestének pontos elhantolási helyét. F. a fentebb leírt rabtemetőben az >itt nyugszik Rosenfeld János, megh. 1955. ápr. 2., 465. D./62 Béke PorairaSMSM< jelzésű fémgyűrűt (nem nemesfém) a Bírósági Múzeum részére mint kiállítási tárgyat magához vegye."Ugyanaznap hasonló céllal egy másik jegyzőkönyvet is felvesznek, amelynek során F. tanú elmondja: határozottan emlékszik arra, hogy X. Y.-t ruha nélkül temették el, koporsóban. A bizottság vezetője utasítást ad F. részére, hogy jelölje meg X. Y. holttestének pontos helyét, aki most a dr. Turi György 1888-1956 feliratú sírtól 6 méterre, merőlegesen a vasút irányában jelöli meg a pontos helyet.A rendelkezésre álló adatok alapján feltételezhető, hogy a holttest X. Y. holttestével azonos.Két héttel később újabb feltárásokat végeznek X. Y. megtalálására. Ezúttal F. mellett Cz. is tanúskodik, aki szintén részt vett X. Y. elhantolásában, sőt felkérnek egy harmadik tanút, dr. Cs. sebész főorvost is, hogy a folyamatosan feltárt holttestekről mondjon előzetes szakvéleményt.A jegyzőkönyv tanúsága szerint harminc sírt bontanak ki, a mélység általában 100 és 130 centiméter között mozog, és csak egy esetben fekszik a holttest két méter mélyen.Idézetek a jegyzőkönyvből:"A .../A sírban a sírásók 1 m mélyen egy koporsót találnak. A koporsóban levő holttest hossza 165 cm. A koponyatetőt őszes színű haj borítja. A koponyán külsérelmi nyomok nem találhatók, az arckoponyai részen csontra tapadt bajusz és szakállszőrzet lelhető fel. Fogazata a jobb felső 2., a bal felső 4-5., a jobb alsó 4. kivételével ép. A bal alsó 4-5. fogakat aranykorona borítja. Lábszárcsontok, szegycsont épek." "A .../R. sírban a sírásók 130 cm mélységben egy 170 cm hosszúságú holttestet találtak. A koponya ép, boncolva nem volt. A koponyatetőt dús szőke haj takarja. Fogazata teljes egészében ép. A lábszárcsontok épek. A holttest egy 20-22 év körüli személy holtteste." "A .../4. sírhelyen a sírásók 130 cm mélyen egy 170 cm hosszú holttestet találtak. A koponyatetőt rövid, gesztenyebarna színű haj borítja. A koponya 3 részre vágva, boncolva van. Az arcüregben és a koponyán régi sérülés nyoma azonban nem található. Fogazata a jobb 1.,7., a bal felső 1-2., a jobb alsó 4., a bal alsó 5-6-7. kivételével hiányzik. A lábszárcsontok épek, a holttest egy 55-60 körüli személy holtteste."A jegyzőkönyv végén a következők olvashatók: "A (...) rögzített és kihantolt holttestekről készített előzetes orvos szakértői véleményt a bizottság tagjai mérlegelték, és arra a magállapításra jutottak, hogy az 19.. ... ...-én kihantolt holttestek közül egyik sem lehet azonos X. Y. holttestével, ezért a bizottság vezetője utasította a sírásókat, hogy a holttesteket temessék vissza eredeti helyükre."Egy héttel később aztán siker koronázza a sírásók munkáját. Megtalálják X. Y. földi maradványait. "A ... számmal kiemelt holttest csontozata egy feltűnően erős testalkatú egyénre jellemző" – olvashatjuk. A továbbiakban pedig: "Az arckoponya hosszúkás, az állcsont szögletes... A szegycsont dudoros, felületén barna szőrzet található... A sarokcsont és a lábközépcsontok az átlagosnál jóval nagyobbak.""A fentiekben leírt azonossági adatok gondos mérlegelése után a bizottság minden kétséget kizáróan megállapítja, hogy a váci rabtemetőben a fentebb megjelölt helyen kihatolt, ... számmal megjelölt holttest X. Y. holtteste.Ezt követően a bizottság vezetője utasítást ad a ... számmal megjelölt láda lezárására, és azt a Lenhossek utcai kórbonctani intézetbe szállíttatja." Természetesen a földi maradványokat a hozzátartozók is megtekintik, és emlékeik alapján azonosítják őket.Ami az ötvenes évek elejének temetéseit illeti, és ami a kort jellemzi, kutatásaink alapján megállapíthatjuk, hogy a váci börtönnek az Államvédelmi Hatóság által 1951. május 5-én történt átvétele után a következőképpen zajlottak: május 5-től július 31-ig a haláleseteket a kerületi tanácsnál szabályszerűen bejelentették, és a holttesteket is szabályos papírral szállították a temetőbe. 1951. július 31-től 1953. január 30-ig a rabtemetőben a bejelentések álnéven történtek. 1953. január 31-től 1953. október 6-ig a bejelentéseket mellőzték, és a temetéseket is az erre a célra szolgáló könyvbe jegyezték be. (A bejegyzéseket a börtönparancsnok vezette.) 1953 októberétől a haláleseteket újból bejelentették a temetőnél, de a bejelentésben nem szerepelt, hogy az illetőt kivégezték-e. Ebben az esetben más halálokot neveztek meg. A börtönparancsnok szabályos papírokkal kapta az utasítást, hogy a halottat eltemettetheti, de erről a legfőbb ügyész is tudott.A május 29-én kezdődő exhumálás hozhat-e újabb meglepetéseket a váci rabtemetőben, vagy csupán az eddig feltárt, illetve kutatott eredményeket erősíti meg? Vajon hány hozzátartozó találja meg a lelki békéjét azáltal, hogy szerettei földi maradványai előkerülnek? Vagy csalódni fognak?A kérdések megválaszolására nem kell sokáig várni.