Van-e tíz-tizenöt évünk?

Évről évre visszatérő jelenség az előző évetösszefoglaló gazdasági-pénzügyi számarányokközzététele. Idén azonban lényeges változástfigyelhetett meg az egyszerű állampolgár.Az eddig megszokottá vált közgazdasági szleng helyett érthetőbbé vált a mindnyájunk sorsát meghatározó gazdasági folyamatok értékelésének lehetősége. Van-e azonban örömre okunk,látható-e már az alagút vége?Úgy tűnik, a magyar gazdasági élet beleesett a globalizációs tőkecsapdába. A magyar teljesítményen alapuló jövedelem kiáramlása, valamint a jövedelem- és erőforrásszerzés céljából beáramló tőke – egy nagy teljesítményű vízszivattyú példájával élve -, a legnagyobb sebességre kapcsolva, megkezdte a magyar társadalom létfenntartását biztosító gazdaság lecsapolását. Az elmúlt hetek jegybanki akciói a „forró”, spekulációs tőke határon túl tartására – úgy tűnik – nem sok sikerrel jártak. A forint elleni spekulációs támadás – mint az 1998. őszi ázsiai válság kezdetén – csak nyitány az alvilág pénzügyi elitjének kétségbeesett kísérletére, hogy elkerülje a már tarthatatlan pénzügyi, spekulációs buborék kipukkanását. Ami nemcsak a saját bukását készíti elő, de a világméretű New Order, új rend megvalósítását is lehetetlenné teszi.A jövedelemkiáramlásra jellemző, hogy a Magyarországon az európai uniós bérek egyhatodáért előállított, exportban jelentkező termékek 76 százaléka az EU-ban talál fogyasztóra, ezen belül a belső égésű motorok, számítógépes merevlemez-meghajtók és személygépkocsik mintegy 60 százalékban jelentik a termékmegosztást. A bérmunkában megmutatkozó kivitel-behozatal közötti mínusz 4 százalék (170 millió dollár) szintén a külkereskedelmi passzívumot növeli. Az import részarányában az elsődleges fogyasztást kielégítő közúti járművek (például nagy értékű luxus-személygépkocsik), villamossági gépek és készülékek 24 százalékos emelkedése egyre torzuló gazdasági szerkezetünk állapotát jelzi.Hivatalosés tényleges ország