A nagybányai jegyzék hiányos

A Tisza vízgyűjtő területének magyarországi szakaszán tizenegy olyan létesítmény található, amely fokozottan kockázatos kategóriába sorolható a Nagybányai Munkacsoport által nyilvánosságra hozott lista alapján. A Brüsszelben kiadott jegyzék azonban több kívánnivalót hagy maga után, magyar szakemberek szerint az önbevallás alapján készített lajstrom nem tartalmaz számos veszélyes romániai pontot.Mint ismert, a tiszai ciánszennyezést követően alakult meg az EU környezetvédelmi főbiztosa fölkérésére az úgynevezett Nagybányai Munkacsoport, amelyben román és magyar, valamintEU-tagországok képviselői és a WWF szakértői működnek együtt. Elsősorban arra kaptak megbízást, hogy tárják föl a tavaszi tiszai ciánszennyezés okait, térképezzék föl a károkat, s tegyenek javaslatot az okölógiai egyensúly helyreállítására. A kártérítés megállapítása nem feladata a csoportnak, miként a felelősöket sem tisztük megnevezni.A csoportvezető felkérte a Tisza vízgyűjtő területét magában foglaló országok környezetvédelmi minisztereit, hogy készítsék el honi szakembereik bevonásával az adott vidékek lehetséges szennyező forrásainak térképét. Az úgynevezett Elba Munkacsoport dolgozta ki azon szempontokat, amelyek alapján a potenciális környezetszenynyező forrásokat kategorizálják „fokozottan kockázatos”, „alacsony kockázatú” és ”egyéb” címszó alatt.A tiszai vízgyűjtő terület érintett országai – Magyarország, Románia, Ukrajna, Szlovákia – elkészítették a jelentésüket, amelyet a Nagybányai Munkacsoport fölhasznált, s nyilvánosságra hozott Brüszszelben. Ennek tanúsága szerint az ominózus területen Romániában huszonnégy, Magyarországon tizenegy, Ukrajnában hat, Szlovákiában pedig egy fokozottan kockázatos üzemet tartanak nyilván a megjelölt tájon. Romániában többnyire a bányászathoz kapcsolódó, illetve olajfeldolgozó üzemek kerültek a listára, s szerepel még vegyi üzem, sertésfarm és cellulózgyár. Ukrajnában olajvezetéket, olajfeldolgozót, s szintén papír- és cellulózgyárat neveztek meg, az alacsony kockázatú szennyező források között említették például a nagy városi szennyvíztisztítókat is. Szlovákiában csupán egy bányaüzem tartozik a fokozottan kockázatos veszélyforrás kategóriába, a második zónába azonban besoroltak négy bányát, egy-egy gépipari és vegyi üzemet.Morvay Kálmán, a munkacsoport magyar képviselője lapunknak elmondta: hazánkban a Tisza vízgyűjtő területén megemlített fokozottan kockázatos üzemként sorolták be a magyar szakemberek a püspökszilágyi radioaktívhulladék-tárolót, a Mol szajoli bázistelepét, a tiszaújvárosi kőolajtárolót és finomítót, a koromgyártó üzemet, a borsodi energetikai üzemet. A magyar környezetvédelmi szakemberek érdekesnek találták a brüsszeli jegyzéket, hiszen korábbi vizsgálatok révén konkrét tudomásuk van arról, hogy Romániában a Tisza vízgyűjtő területén jóval több potenciális környezetszennyező gyár, üzem, létesítmény található. Nem sorolták fel például a szennyvíztisztítók, az élelmiszer-ipari üzemek, a sertéshízlaldák, a szeszgyárak többségét. Nem tartalmazza a jelentés az olaj- és gázlelőhelyeket, s nincs benne például a vajdahunyadi vasművek.A magyar környezetvédelem Magyarországon ötvennégy olyan létesítményt tart számon, amely az alacsony kockázatú kategóriába tartozik. – Ezek gyakorlatilag aligha tekinthetők veszélyforrásnak, inkább szélsőséges esetekben – terrorista támadás, természeti katasztrófa – jelenthetnek veszélyt a környezetre – szögezte le Morvay Kálmán. A lista részletesen tartalmazza a létesítmények nevét, helyszínét, az alkalmazott technológiát, a szennyezőanyag jellemzőit,mennyiségét, a tárolás módját. Tény azonban, hogy csak azt tartalmazhatja, amelyről az adott ország jelentést adott. A magyar szakember abban bízik, hogy tovább pontosítja a Nagybányai Munkacsoport a listakészítés kritériumait, s így esetleges értelmezési okok miatt sem maradhatnak ki potenciális veszélyforrások a környezetvédelmi térképekből, jelentésekből.