Babba Mária

A magyar ősvallás ma már csak igen szegényes nyomokban lelhető fel, és teljes egészében valószínűleg sohasem sikerül megnyugtató módon rekonstruálni. Emlékek tekintetében már a múlt században sem volt sokkal jobb a helyzet, amikor Horváth János, Kállay Ferenc, Kandra Kabos, Ipolyi Arnold írta máig nélkülözhetetlen néprajzi munkáit a magyar mitológiáról. A kereszténység ezer esztendeje a magyar nép életéből bizony majd minden pogány maradványt kitörölt vagy átalakított, saját céljainak megfelelően átformált. Az adatok csekély száma miatt különösen értékes minden adalék, amely a nem krisztianizált magyarság hitéről tudósít.Daczó Árpád Lukács erdélyi ferences szerzetes új könyvében – saját bevallása szerint – a tudományosság, a népszerűsítő irodalom és a buzdító, lelkipásztori írás követelményeinek szeretett volna eleget tenni. Valójában ez a könyv több is, kevesebb is ennél. Több, mivel egy emberi élet dokumentuma; és kevesebb, hiszen Lukács atya, hatalmas olvasottsága és széles körű ismeretei ellenére is, elsősorban lelkipásztor és nem néprajztudós. A Csíksomlyó titka Daczó Árpád Lukács életének öszszegző munkája, amelyben igen gazdag lelkipásztori munkájának a népi hitvilággal kapcsolatos emlékeit írta meg. Személyes hangú visszaemlékezés, amelyben a szerzetes újra meg újra felfedezi a gondviselés és Szűz Mária segítségét és irányítását.Szükség is volt a gondviselésre, hiszen az erdélyi magyarság történetének talán legnagyobb megpróbáltatását épp a XX. században élte át. A magyar lelkészeknek, papoknak, szerzeteseknek pedig még az átlagosnál is nagyobb elnyomásban volt részük. Daczó Árpád Lukács átélte az internálást 1951-től 1957-ig, de Szűz Mária segítségével megmenekedett a bebörtönzéstől vagy a Duna-deltai kényszermunkától.Elöljárói 1957-ben Csíksomlyóra diszponálták, és tizenhárom esztendőn keresztül itt végezte szolgálatát. Itt találkozott először a búcsúsok Babba Máriájával, és a köznyelvben ismeretlen „babba” szó arra ösztönözte, hogy megtalálja annak eredetét és lehetséges jelentéseit. Daczó Árpád Lukács első közlése érdekes felfedezéséről 1980-ban jelent meg a Népismereti dolgozatok című kiadványban. Kutatásainak eredményeként derült ki, hogy a „babba” kifejezés mint melléknév a „szép” szinonimája, és szinte egész Erdélyben ismert. De többet is jelent, szakrális tartalma van. És annak ellenére, hogy sokfelé használják, sem a Történeti etimológiai szótárban (1967), sem az Erdélyi magyar szótörténeti tárban (1976) nem szerepel. Hiányzik a Néprajzi lexikonból (1977) is, és hiába keressük az Új magyar tájszótárban (1979). Egyedül Kriza Vadrózsák (1863) című gyűjteményének szószedetében találkozhatunk vele.Úgy tűnik, a Babba Mária kifejezésnek nemigen van írásos nyoma, nyelvemlékeinkben Szűz Mária sohasem ezen a néven szerepel. Nem különösebben meggyőző a Tihanyi alapítólevél „babu humca” helynevének etimologizálása Babba halmának. Talán inkább az a feltűnő, hogy korai nyelvemlékeinkben sehol sem találhatjuk meg ezt a kifejezést. A Halotti beszéd és könyörgés (1192–95) „szent asszonyt, Máriát” említ, a Gyulafehérvári sorok (1310–20) „boldog asszonyt”, a Königsbergi töredékben (XIV. század közepe) „angyalok asszonya”, „szűz leány”, „boldog anya”, „Szűz Mária”, „szent bölcs asszony” olvasható. Lehetséges azonban, hogy a nyelvemlékek írói, teológiailag képzett emberek lévén, éppúgy szégyellték a nép pogány szóhasználatát, mint ahogyan hat-nyolcszáz évvel később Daczó Lukács adatközlői sem akartak Babba Máriáról beszélni, s csak nehezen nyíltak meg, árulták el titkukat.A helyneveinkben szereplő „baba” szó lehet Babba, de ehhez körültekintőbb bizonyítás szükséges. Tagadhatatlan tény, hogy a baba, bába kifejezés sok magyar település nevében előfordul: Hejőbába, Bábafalva, Bábakút, Bábahalma, Bábaszék. Azt azonban nincs okunk feltételezni, hogy valamennyi településnevünk, amelyben baba/bába található, a babba szót őrzi.A magyar nép Mária-tisztelete minden valószínűség szerint egy vagy több pogány anyaistennő kultuszára épült rá. Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar mythologia című munkájában még csak egy megjegyzésben foglalkozik a Boldogasszony név eredetének kérdésével, Kálmány Lajos plébános 1885-ben megjelent értekezése (Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya) már az összehasonlító néprajztudomány módszereivel kutatta Boldogasszony eredetét. Vélhetőleg Szent Gellért javaslatára azonosították a magyarság térítői az ősi anyaistennőt jelentő Boldogasszonyt Szűz Máriával, hogy könnyebb legyen a kereszténység befogadása. Az inkulturáció jól is sikerült, de a pogány hiedelemvilág mind a mai napig elő-előtör a keresztény felszín alól. Daczó Árpád Lukács adatközlői elárulták, hogy Babba Mária nem más, mint a hold és a kelő nap, hozzá imádkoznak, a ház keleti falára teszik a feszületet stb. A csíksomlyói búcsúsok is a kelő napra várnak pünkösdkor, és Babba Máriát köszöntik benne.A következtetés nagyon kézenfekvő: Csíksomlyó ferences kegytemploma és a Salvator-kápolna bizonyára ősi, pogány kultuszhelyre épült, ahol a magyarság anyaistennőjét tisztelték. Ezt a tényt talán még régészeti kutatás is alátámaszthatná, bár a Kis-Somlyó-hegy oldalának vékony talajrétege aligha őrzött meg figyelemre méltó maradványokat, a Salvator-kápolna, a ferences kolostor környéke pedig a sok építkezés miatt erősen meg van bolygatva. Az azonban, hogy a mezopotámiai és föníciai mitológiában hasonló nevű anyaistennők ismertek, nem jelentheti, hogy azonosak a magyarok Babba Máriájával. Hiszen több ezer esztendő választja el a Babba Máriára vonatkozó mai adatokat a nagy keleti kultúráktól.„Amikor meggyőződtem arról, hogy a mai hivatalosan elfogadott tudományosság szerint bizonyságaimban nem használhatom fel a szumir valóságot – írta Daczó Lukács –, egyszerűen azt ki is kapcsoltam gondolkodásaim menetéből.” Sajnos azonban a Csíksomlyó titka című könyv érvrendszerében újra meg újra visszatér a sumer–magyar rokonság kérdése. Amilyen biztos kézzel teszi helyre Lukács atya a teológián belül az ősmagyarok vallását feléleszteni akaró sumeológusaink tudománytalan nézeteit Szűz Mária istenségéről, a Szentháromság tagadásáról, olyan kevéssé érzi a sumer–magyar rokonságelmélet hiányosságait. A könyv azonban így is nagy lépés a kereszténység felvétele után tovább élő pogány hiedelemvilág megismeréséhez.(Daczó Árpád Lukács: Csíksomlyó titka. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000. Ármegjelölés nélkül)