Egyenlő esélyek

Az idei tanévkezdés az ország több településén konfliktusokkal terhesen zajlott: a bogácsi általános iskolában folyó állítólagos intézményesített szegregációról az egyik napilap közölt riportot. De Tolcsván is tiltakoznak a romák a felzárkóztató osztályok miatt, a kisebbségi önkormányzat az ombudsmanhoz és a Roma Polgárjogi Alapítványhoz fordult segítségért. A kormány a cigány kisebbség szociális felzárkóztatásában és társadalmi integrációjában kiemelt stratégiai ágazatként kezeli az oktatást. Pokorni Zoltán oktatásügyi miniszter – a több évtizedes állóvizet felkavarva – intézkedéseket tett annak megakadályozására is, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű – többségükben roma – gyermekek és fiatalok körülményeik miatt a kisegítő iskolák süllyesztőjében vesszenek el. Ezt a célt szolgálja többek között a felzárkóztató osztályok létrehozása. A korrekciós csoportokat – úgy tűnik – az első pillanattól fogva félreértések és időnként nyilvánvaló hisztériakeltés övezik.A felmérések szerint a kisegítő osztályok tanulóinak minimum hét százaléka diagnosztizálhatóan pszeudodebilis, tehát enyhe értelmi fogyatékosságuk csak a környezeti hatások miatt alakult ki. A pszeudodebilitás azonban speciális, a szűkebb környezet, a családi nevelés hiányosságait, sokszor negatív hatásait kompenzáló képzéssel megszüntethető. A gyermek ezután már képes beilleszkedni az oktatási rendszerbe. A felzárkóztatást éppen ezért nem lehet kihagyni. Tény az is, hogy a felzárkóztató program önmagában kevés lehet, ha hosszú távon nem kapcsolódik az érintett hátrányos helyzetű családok szociális felzárkóztatásával is. A tiltakozók szerint a felzárkóztató osztályok valódi célja a cigány gyerekek intézményesített szegregációja, nem pedig integrációjuk elősegítése.Nem zárható ki, hogy egyes esetekben valóban történnek ilyen irányú törvénysértések, amelyek ellen szigorúan fel kell lépni. De ezt általános tendenciának nyilvánítani több mint rosszhiszemű túlzás. Tény, hogy sok olyan gyermek él az országban – és többségük valóban roma –, akik nem a képességeik, hanem a körülményeik, neveltetésük okán felkészületlenek az iskolakezdésre, vagy képtelenek olyan ütemben elsajátítani a tananyagot, mint társaik. A felzárkóztatás szükségessége viszont nem a bőrszíntől függ: ezt alapos szakértői vizsgálat alapján javasolják a szülőknek, a gyermek érdekeit szem előtt tartva. Akik szerint ez nem így van, azok az egész magyar pedagógustársadalmat vádolják meg – rasszizmussal.A felzárkóztató osztályok évtizedes intézményi hiányt szüntetnek meg, hiszen eddig a pedagógusoknak nem voltak eszközeik, hogy az iskolában teljesíteni képtelen gyerekek problémáit kezeljék. Ráadásul akik tiltakoznak, a felzárkóztatás megkerülhetetlen problémáira nem kínálnak megoldást. A vegyes osztályok erőltetése ugyanis esetenként több kárt okoz, mint amennyit esetleg használ. A lemaradó gyerekek speciális tanulási, oktatási igényeinek kielégítését gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Ez viszont pótolhatalan veszteség lehet számukra.A cigány kisebbség – általában a szociálisan leszakadt rétegek – társadalmi integrációja csak az oktatáson keresztül képzelhető el, Környei László, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár szerint ez most a közoktatás legnagyobb kihívása. A tárca és a Szociális és Családügyi Minisztérium közös, közel hárommilliárd forintos PHARE-programja kifejezetten a hátrányos helyzetű roma fiatalok felzárkóztatását szolgálja. Ezért sem lenne kívánatos, hogy egyesek az oktatás területén próbáljanak újabb „etnikai frontokat” nyitni. A tanárok sokszor igen nehéz körülmények között nevelik gyermekeinket. Nem valószínű, hogy munkájuknak és a felzárkóztatás ügyének használna a megbélyegzéstől való félelem.