Felcsendül az ének

– Itt azok a hajléktalanok vannak, akik nyújtani is tudnak valamit – mondja Iványi András, a Vöröskereszt Madridi úti rehabilitációs szállójának igazgatója. Papír a falon: „Munkalehetőség! Napi tíz óra kőműves segédmunka, 2500 Ft. Ezer forintot naponta kifizetünk, a többit hét végén.” A mai viszonyok között – egész napos, kemény fizikai munkáért – ez megalázóan kevés, körülbelül fele a méltányos összegnek. Iványi András szerint azonban még ennek is örülni kell, mert a Madridi útra beköltözőktől elvárják, hogy dolgozzanak.Négy-öt ágyas, bútorozott szobákban laknak, fizetésük egy részét előtakarékosságra leadják, s havi hatezer forintot fizetnek a szállásért – ebben a pénzben az étel és a rezsi is benne van. Inni nem tilos, de iszákos ember nem tudja végigcsinálni a programot.Ha három évet dolgoznak, s takarékoskodnak folyamatosan, lakásba kerülnek. A Vöröskereszt erre a célra háromszobás lakást vásárolt Újpesten – itt két-négy ember lakik szobánként, jobb körülmények közt, mint a szállón. Volt, akinek már menet közben jobbra fordult a sora, kis parasztházat vett vidéken, vagy olyan munkát találtak neki, amihez szolgálati lakást kapott. De annak, aki még két évet takarékoskodik a Vöröskereszt-lakásban, összejöhet annyi pénze, hogy valamiképpen saját ingatlanhoz jusson – mondja az igazgató. A program 1996 óta működik, azóta viszont az ingatlanárak az égbe emelkedtek.Veszprémben, a városi önkormányzat által fenntartott átmeneti szállóban tavaly szeptember óta létezik egy speciális program: a vállalkozó kedvű utcalakóknak kosárfonást tanítanak. A kosárfonás aránylag könnyű ülőmunka, ám elszántságot, türelmet, kézügyességet igényel.– Hónapokig tartott, míg összegyűjtöttük az első kurzus résztvevőit – mondja Kazal Kolos, az intézmény vezetője. Aki sikeres vizsgát tett, hivatalos szakmunkás-bizonyítványt kapott.Szakmám van – ez sokat javíthat egy hajléktalan önértékelésén. Valamennyit az anyagi helyzetén is. Hét frissen végzett kosárfonó jár be a foglalkoztatóba, s dolgoznak is, napi négy órát. A fizetésük bruttó 12 800 forint havonta. Talán sikerül elérni, hogy nyolcórás munkaidejük legyen, s akkor akár a bruttó 25 000 forintot is megkereshetik. A kosarakat két utcai placcon árusítják, maguk a kézművesek. Ott is fonják, kint az utcán. Esténként a hétből öten a szállóra mennek pihenni, ketten pedig egy környékbeli barlangban élnek. Szeptembertől újabb tanfolyamok indulnak az átmeneti szállón: szövőszakmunkásokat, illetve varrónőket képeznek majd. Kazal Kolos szerint, amennyiben minisztériumi támogatást nyernek, a jövőben a szakmát tanult hajléktalanok havi munkabére a bruttó negyvenezer forintot is elérheti.A veszprémi hajléktalanrehabilitációs program részét képezi a Flaszter újság terjesztése is, amellyel egyébként országszerte sok nincstelen tudja megkeresni legalább a kenyérre-, fröccsrevalót. A Flaszter ára százharminc forint. A terjesztő az első két példányt ingyen kapja, a továbbiakban hetven forintot fizet darabjáért; a különbözet az övé. Veszprémben pillanatnyilag tizenhárom hajléktalan végzi ezt a munkát.– Amilyen az ember gondolkodása, olyan lesz az életvitele is – mondja Márkus Gábor református lelkész, a Tiszta Forrás Alapítvány által működtetett éjjeli menedékhely vezetője. – Mi a körülményeit nem tudjuk megváltoztatni. Attól, hogy egy ilyen helyen átmenetileg meghúzhatja magát, még egyikük problémája sem szűnik meg.Újabb helyszín: régi kispesti ház az Üllői úton. Bejárjuk az L alakú épületet. Minden szobában ott a Biblia. Két tucat hajléktalan fér el éjszaka, de szükség esetén, télen a melegedőben el lehet helyezni ágyakat és matracokat. Telt ház van, minden helyre tízen várnak.– A hajléktalanság problémája szorosan összefügg az alkoholizmussal. A legtöbb hajléktalannak megvan a maga története. Mindenki hibás: a társadalom, az anyám, a feleségem, az Isten – csak én nem. Az ember akkor válik gyógyíthatóvá, amikor beismeri: segítségre van szüksége ahhoz, hogy megváltozzék. Nehogy azt higgye, hogy itt agymosás folyik. Nem verjük bele a hajléktalanok fejébe az evangéliumot. Viszont szeretettel várjuk őket Bibliaolvasásra, igehallgatásra, csendességre. A Szentírás szerint az alkoholizmus nem csak betegség: bűn. A bűnből pedig van kivezető út. Akik nálunk szolgálnak, szinte mind ebből a mélységből jöttek. Én magam is – mondja a lelkész.Gyülekeznek az érdeklődők, lassan megtelik a terem. A hosszú asztalon szendvicsek és tea. Kis kosár jár körbe, mindenki húz egy cetlit, amin a Biblia egy-egy igeverse áll. Felcsendül az ének, a lelkész kis elektromos orgonán játszik. Van, aki csak hátul, kummogva énekel, betűzgeti a szöveget. Az éneklők egyenként felállnak, felolvassák a kapott igeverset. Akinek gondolata van, hozzáteszi. Néhányan elmondják, honnan jöttek.Magyarországon – óvatos becslések szerint – mintegy negyvenezer ember él az utcán; a befogadó szálláshelyek száma viszont nem éri el a tízezret. A népkonyhák naponta 5200 adag ételt osztanak ki. A hajléktalanok egészségügyi ellátásával összesen huszonkilenc orvos foglalkozik.A bentlakásos intézmények, nappali melegedők, népkonyhák, anya-gyermek és családi szállások több mint felét civil és egyházi szervezetek tartják fenn. Antal Kálmán, a Szociális és Családügyi Minisztérium szakreferense szerint a közvetlen, azonnali segítséget nyújtó utcai szociálismunkás-hálózatok és az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztését a minisztérium stratégiai fontosságúnak tartja. Pillanatnyilag mindössze negyvenöten végzik ezt a munkát országszerte. Az állam meghatározott mértékben finanszírozza az új szociális létesítmények létrehozását, illetve a már meglévők tárgyi és személyi feltételeinek javítását.A tervek szerint a minisztérium a jövőben kiemelten támogatja a megelőzést, a hajléktalanlétből való kivezetést, a munkához és lakáshoz jutást célzó programokat. Információnk szerint rövidesen meghirdetnek egy új modellprogramot, amely – egyelőre – mintegy ezer hajléktalanra terjed ki. Lehetőségük nyílik olyan munkahelyen dolgozni, amely egyszerre profitcentrikus és szociális jellegű: valódi teljesítményt várnak a hajléktalanoktól, ám figyelembe veszik, hogy csak fokozatosan tudnak beilleszkedni egy „normális” munkamenetbe. A projekt résztvevőinek a munkavégzéshez megfelelő szociális hátteret biztosítanak, s egy előtakarékossági program által lehetővé válik számukra, hogy belátható időn belül saját lakásuk legyen.