Majmolunk

Ki nem állhatom a médiapumpált sztárokat. Kinyitja az ember a ripityom gagyilapot, már zuhan is ki belőle két kiló Madonna, másfél kiló Zámbó Jimmy, ugyanennyi Friderikusz, Varnus Xavér, ötször húsz deka Tasnády Péter, a márianosztrai ülnök... Nem sorolom.Félelmetes. Minden áldott nap írnak róluk, fényképezik őket, ha csináltak valamit, ha nem. Ha megváltották a világot, akkor is, ha átaludták a napot, akkor is... Mindig, mindenkor. Örökké. Michelangelónak, Einsteinnek és Beethovennek együtt nem volt akkora sajtójuk a maguk idejében, mint nemrég a Whiskysnek minálunk. Őrület.Az emberek szeretnek valakit majmolni, magyarázza a médiamogul, ugyanezt mondja a divatdiktátor. Kell nekik, akit utánozni lehet pózban, hajviseletben, affektálásban, fotóvigyorban. Ilyenek vagyunk, hiába...Néhány évtizede valami párizsi őrült (lehet, hogy londoni), kitalálta azt a Twiggy nevű szerencsétlen kis vérszegény, csökött, vézna kislányt, akibe a lélek is csak hálni járt, és azt mondta, mától kezdve ez lesz a nőideál, és kész. Telerakta a magazinokat, divatlapokat a fejlődésben visszamaradt lány fotóival, mire a fél földgolyó hölgyállománya kíméletlen fogyókúrába kezdett, a Miss Világszépe pedig egy Namíbiából jött éhező menyecske lett.Ilyenek vagyunk, na.Engem az bosszant a leginkább, hogy ha már megszólaltatja az újság teszem azt a fölkapott technozenészt, még véletlenül sem azt kérdezi tőle, hol tanult szolmizálni (vagy ha már tanult, miért nem hasznosítja). Csodákat. Arra kíváncsi a riporter, hogy komálja-e a sztár a bögyös szőkéket, meg hogy hol tetováltatta a bicepszét ilyen frankóra...A boldogtalan olvasó meg kiéhezve falja a sorokat, le ne maradjon valami lényegbe vágóról, ki ne maradjon a műveltségéből, milyen szósszal eszi a vaddisznódagadót Fridi, hányas vietnami papucsot visel az isteni Xavér...Mi van Michelangelóval?