Mednyánszky, Markó, Ligeti

Napjaink magyar műkereskedelmében két párhuzamos tendencia érvényesül. Az egyiket azok az aukciósházak képviselik, amelyek a műtárgyak egyre szűkebb körét, egyre magasabb áron indítható csoportját viszik kalapács alá. Ezek a vállalkozások a gyűjtők, vásárlók azon rétegét célozzák meg, amely számára „a pénz nem fontos”. A másik tendencia képviselői „több lábon” állnak, a kiemelkedő értékű művek aukcionálása mellett fontosnak érzik a néhány tízezer forint értékű műalkotások forgalmát is – lévén, hogy a műtárgyat vásárlók legnagyobb részének pénzügyi lehetőségei behatároltak.Ahogyan az angolok mondják, a puding próbája az evés. Mindkét elgondolás vállalható, ha van fizetőképes kereslet a művekre. Nos, az őszi aukciós évad első nagy aukcióján, a Belvárosi Aukciósház szeptember 11–13-i festmény- és műtárgyárverésén – noha előzetesen alaposan „megcikizte” a céget az egyik gazdasági napilap – meggyőzőnek bizonyult az elképzelés, miszerint az alacsonyabb árkategóriájú művek szélesebb merítésével kísérik a kimagasló értékű alkotásokat.Egyben újra bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül csak a tízmilliós nagyságrendű művek képviselnek magas színvonalat. Az aukció festmény-grafikai anyagában kitüntetett hely jutott például Mednyánszky László műveinek. Hét alkotása, közöttük az első világháború hadszíntereiről készült több rajza került kalapács alá, öt Gábor Andor hagyatékából. Mindegyik gazdára talált, igaz, a kikiáltási vagy ahhoz közeli áron. Az ellenkező példát kínálta a román Florin Mares impresszionisztikus tavaszi folyóparti tája, amely megnégyszerezte árát. Gobelinek vázlataiként születtek meg Ferenczy Noémi Virágporzó és A mezőn című alkotásai, de esztétikai értéküket tekintve önálló alkotásokként értékelhetők – érzékeltette ezt az is, hogy másfél-, illetve kétszeres áron keltek el.A néhány százezres induló árú mű manapság a közepes árkategóriába sorolható, nos, ebben is szerepelt az aukción néhány figyelemre méltó alkotás. Kmetty János Szobában című, lírai hangulatú, de összefogott, szerkezetes akvarellje, Iványi Grünwald Béla allegorikus aktkompozíciója, a Tavasz, Czóbel Béla pasztell-virágcsendélete – az előbbi kettő indulási áron (250, illetve 400 ezer, utóbbi 400 ezerről indulva 650 ezer forintért). Az aukció különleges értékét jelentette Ligeti Antal két festménye. A festőtől kevésbé megszokott, fiatalkori kompozíció a szűkebb kivágatú városrészletet ábrázoló 1858-as Udvarház Nagybányán (300–480 ezer), míg az Alkonyat az Alföldön alacsony horizontja, végtelen felhős égboltja a lenyugvó nappal az 1880-as évek nagy romantikus kompozícióinak kis méretei ellenére is méltó társa. Mutatja ezt a mű iránti érdeklődés is (400 ezer – 1,1 millió).Az aukció első napja, a festményárverés igazi főszereplője azonban nem ez, hanem egy másik, kisméretű vászon, id. Markó Károly Tájkép alakokkal című, 1860-as alkotása volt. A jellegzetes itáliai tájat és figurákat ábrázoló kép, amelynek egyik változatát a művészről szóló 1980-as monográfiájában Bodnár Éva reprodukálta, 3 milliós induló ár után 6,5 millióért került új tulajdonosához.Ritka csemegét jelentett a második nap kínálatában az az 1775-ben Velencében, Antonio Zatta által kiadott térképalbum, amelynek metszeteit G. Juliani Panovelli készítette. A korabeli Európa országait, közöttük a Magyar Királyságot ábrázoló lapokat tartalmazó album licitje 250 ezerről indult és 380 ezernél zárult. A szőnyegek iránti érdeklődést jelzi, hogy a legértékesebb darab, a szenné csomózású tebriszszőnyeg több mint háromszoros áremelkedés után kelt el (180–650 ezer). Ami az aukció egészét illeti, a számok érzékeltetik legjobban, milyen is volt az a bizonyos puding: az 594 tételből elkelt 473, a tételek leütési ára 44 millió forint volt, ami több mint másfélszerese a leütött tárgyak indulási árának. Soha rosszabb kezdést!Az elmúlt héten tartotta háromnapos árverését a Polgár-galéria is, amelynek szenzációja a 44 millió forintért elkelt Bűnbánó Magdolna című kép volt. A festményről és a nagy nyilvánosságot kapott aukcióról a 32. oldalon olvashatnak.