Női párbajtőrcsapatunk negyedik

Elszúrták, de nagyon. Most sem sikerült. Atlanta után Sydneyben sem. Ott is, itt is a negyedik helyen végzett a világ legjobb női párbajtőrcsapata. Bár rögvest korrigálnom kell saját magamat. A többek vagy kevesek által a világ legjobbjának tartott női párbajtőrcsapat. Amelyik válogatott ugyanis, első számú esélyesként, nem tud két egymást követő olimpián érmet sem szereni, az nem a legjobb.Pedig jól indult a nap. A magyar hölgykoszorú a négy közé jutásért bemelegítésképpen 45:32 arányban legyőzte a norvég együttest. Az első drámai felvonás az oroszok elleni elődöntőben volt. Hullámzó teljesítményt nyújtottak a felek, hol a mieink, hol az oroszok vezettek. Mi a legjobbkor, kétszer is. Az utolsó csörtében Mincza és Logunova vívott, s egyszer csak 40:38-ra alakult az állás a javunkra, annak ellenére, hogy párbajtőrvívóink pocsékul, ráadásul önbizalom nélkül vívtak. Huszonkét másodperccel a vége előtt – a többszöri egyenlő állást követően – újra nálunk volt az előny (44:43)! Csakhogy az orosz Logunova újfent talált (44:44), s mivel lejárt a vívóidő, következett a „hirtelen halál”. Pedig mi voltunk a kedvezményezettek, ám hiába: kikaptunk 45:44-re.A magyar férfi párbajtőrözők hétfőn az olimpiai bajnoki címet védő franciákkal jártak hasonlóképpen a négy közé jutásért vívott összecsapáson...De a hölgyeknél maradva: kívülről úgy tűnt, ezúttal sem voltak képesek elviselni a felelősség súlyát. De vajon hogyan látta az elődöntőt Kovács Tamás, a válogatott technikai igazgatója?– Egyértelműen rosszul vívtak a hölgyek az oroszok ellen – mondta –, csak és kizárólag az ellenfél hibáira építettek, nem az általuk vezetett akciókkal próbáltak meg találatot elérni. Arról nem beszélve, hogy az oroszok ellen nem szabad az utolsó tusra hagyni a döntést, annál ők sokkal jobbak, hogy ilyet bárki is megkockáztasson ellenük, főként egy olimpiai elődöntőben. Ezzel együtt vagy ennek ellenére nem 44:44-nél dőlt el a mérkőzés sorsa. Már az elején éreztem, hogy baj lehet. Most már nincs mit tenni, meg kell szerezni a bronzérmet, nem fordulhat elő még egyszer hasonló eset, mint Atlantában...A kínaiak ellen hiába vezettek a mieink már hét tussal is (28:21), az ellenfél vesztett helyzetből fordított, s a magyar lányok ezt követően lelkileg teljesen összeomlottak, ritmustalanul mentek előre. A vége 41:39 lett a kínaiak javára, s ezzel a magyar csapat a negyedik helyet szerezte meg. Mindennél többet elárul az, hogy az utolsó két csörtében 21:11-re (!) kaptunk ki, s ez egyszerűen hihetetlen. Csupán a történelmi hűség kedvéért: a két párosítás végeredménye: Mincza–Liang 6:10, Nagy–Jang 5:11.– Hosszú kapitánykodásom során ilyesmit, ami itt történt az utolsó két asszóban, még soha nem éltem át – mondta Kovács Tamás. – Számomra is megmagyarázhatatlan. Az látszott, hogy a lányok fejben nem a páston voltak... Pedig jól indult a meccs, s önbizalmat adhatott a csapat tagjainak az, hogy az utolsó két világversenyen, a tavalyi szöuli vb-n és a Világkupán is legyőzték Kínát. Ez ezúttal talán eszükbe sem jutott. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, ezzel már nem tudunk mit tenni, mostantól arra kell összpontosítanunk, hogy a hátralévő fegyvernemekben minél eredményesebben szerepeljünk.Az évezred utolsó olimpiáján a magyar csapat első nagy sikerét egy párbajtőröző hölgy aratta – Nagy Tímea olimpiai bajnok lett. A magyar válogatott oroszok elleni veresége után is készségesen vállalkozott a beszélgetésre.– Hogyan teltek az aranyérem átvételét követő órák?– A lányok kerekítettek egy kis ünnepséget az olimpiai faluban, de én egy fogadalmam miatt egyáltalán nem iszom alkoholt, s ezúttal sem kóstoltam meg a borokat. Természetesen illendően koccintottam mindenkivel.– Milyen fogadalmat tett?– Titok, soha nem mondom el senkinek. Az persze előfordulhat, hogy egyszer majd újra fogyasztok egy picike alkoholt, de mostanában biztosan nem. Amikor kilenc évvel ezelőtt vegetáriánus lettem, akkor megfogadtam, hogy nem eszem húst, de ezt „csak” hét évig tudtam betartani, mert az látszott helyesnek, hogy a születendő kisbabám miatt mégis változtassak korábbi elhatározásomon, s ebből következően az étrendemen.– Említette a babát. Csenge nevű kislánya kétéves. Beszélt már vele telefonon?– Még nem, s Sydneyből nem is fogok, mert amikor meghallom a hangját, azonnal elsírom magam.– A férjével viszont többször is szót váltott. Az aranyérem megszerzése után először erre a Magyar Rádió élő adásában került sor. Akkor annyit mondott a mikrofonba a pesti stúdióban lévő férjének, az Aloha produkciónál dolgozó Varga Sándornak: Azt szeretném hallani, amit ilyenkor mondani szoktak.– Tíz másodpercig meg sem tudott szólalni, utána annyit mondott: Gratulálok.– Mikor aludt el vasárnap éjjel?– Hétfőn hajnali négykor, de reggel hét órakor már fent voltam, ugyanis egyfolytában vívtam magamban. Aztán délelőtt és délután megnéztem a fiúkat, délután öttől pedig este nyolcig – mivel nagyon lassan tudok pötyögni a számítógép klaviatúráján – válaszoltam az interneten érkezett jókívánságokra.– Melyik volt a legkedvesebb a szívének?– Az faxon érkezett, az atlétikai utánpótlás-válogatott edzőnője küldte. Azt írta, hogy a döntő alatt leállították a 13–15 éves gyerekek egyik versenyét, és lélegzet-visszafojtva hallgatták mindannyian a rádióközvetítést. Ez hihetetlenül jólesett.– A csapatelődöntőben az oroszoktól elszenvedett vereség viszont aligha...– Így van, ez nagyon fáj, mert én a csapatmérkőzésről is olimpiai bajnokként akartam hazamenni, de sajnos nem sikerült... Csak az vigasztal, hogy az olimpiai aranynál van legalább száz dolog, ami százszorta fontosabb az életben. Ha kell, most felsorolok ötvenet.– Elég lesz kettő-három is.– Ám legyen. Például a férjem, továbbá annak a kívánságomnak a teljesülése, hogy három kisbabám legyen. S mivel az évek szép lassan telnek, ezért ebben a pillanatban nem is tudom megmondani, hogy folytatom-e a vívást.Szalay Gyöngyi szerint egyetlen teher nyomja a vívók vállát: a nehéz vívótáska. Arról nem beszélt, hogy mi van benne...