Sortűzper: ítélet

Soha el nem évülő, emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt lefokozásra és – három évre felfüggesztett – kétévi szabadságvesztésre ítélte tegnap a Legfelsőbb Bíróság (LB) a kecskeméti sortűzper első- és másodrendű vádlottját. Az ítélet jogerős.Az elsőrendű vádlott védője a felülvizsgálati tanács döntése ellenére – melynek értelmében az 1956-os sortüzek a genfi egyezmény alapján soha el nem évülő, emberiségellenes bűncselekménynek minősülnek – kitartott amellett, hogy az LB a felülvizsgálati tanács döntését megelőző, elévült emberölésre hivatkozó végzése helytálló. A másodrendű vádlott védője kijelentette: a vádlottak kényszer és fenyegetettség hatására követték el tettüket. Emlékeztetett rá, hogy az akkori szolgálati szabályzat szerint az elöljáró fegyverét is használhatja parancsa betartatása érdekében.Az ügy történelmi előzménye, hogy 1956. október 27-én fegyveres támadás érte a Kecskeméti Járási Kiegészítő Parancsnokság épületét, melynek visszaverése során elfogtak két, az akcióban részt vevő férfit. Gulyás Kis Sándor telefonon tájékoztatta elöljáróját, Kósa Ferenc alezredest, aki értesítette Gyurkó Lajost, a Kecskeméten állomásozó harmadik hadtest parancsnokát. A felhívottak úgy döntöttek, hogy a két elfogott férfit agyon kell lőni. A parancsot Gyurkó vezérőrnagy adta ki, s felkoncoltatással fenyegette meg mindazokat, akik megtagadják. Kósa továbbította a parancsot Gulyás Kis Sándornak, s ő Pataki Mihályt és Gyarmati Sándort jelölte ki a végrehajtásra. Ők vállalták a kivégzést. A közvetlen tűzparancsot Gulyás Kis adta ki. Az ügyben szereplők közül már csak Gulyás Kis és Pataki él.Az LB emberöléssel megvalósított, emberiség elleni bűntett elkövetésében felbujtóként bűnösnek találta Gulyás Kis Sándort, társtettesként pedig Pataki Mihályt, és két év börtönbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte őket. Az ítélet három évre felfüggesztette a börtönbüntetés letöltését. Az indoklás rámutatott, hogy a vádlottak cselekménye a genfi konvencióba ütközik, amely megtiltja az összeütközésben részt nem vevő személyek kivégzését. A vádlottak akkor jártak volna el törvényesen, ha az elfogott személyeket statáriális bíróság elé állították volna. Az LB mérlegelte, hogy a hatályos szolgálati szabályzat szerint az elöljáró szava törvénynek számított, ám az előírás csak jogszerűen kiadott parancsra vonatkozik. Itt bűnös parancs hangzott el, fenyegetéssel, de a fenyegetettség nem volt közvetlen, ezért nem zárja ki a büntethetőséget. A vádlottaknak elméletileg lehetőségük lett volna kitérni a parancs végrehajtása elől – szólt az indoklás.