Száz Zichy egy házban

A Zichyek címerében koronából kiemelkedő két szarvasagancs látható, mivel a legenda szerint egyik ősük egy szarvas útmutatásával gázolt át a Meotisz mocsaras vidékén, így vezette áta hunokat is. Az elmúlt évtizedekbena világ miden tájára szétszóródott családtalálkozót tartott a nagyvázsonyi Zichy-kastélyban. Több mint százan voltak.A magyar történelmi családok közül a Zichyek a leggazdagabbak közé tartoztak. Kiterjedt birtokaik voltak Fejér, Pest, Zala, Somogy megyében és Erdélyben is. Ezeket, valamint a bárói, majd grófi rangot a török elleni harcban bizonyított vitézségükért kapták. A család köznemesi ága 1906-ban halt ki, a ma élő Zichyek mindannyian a grófi ághoz tartoznak.A világban szétszóródva több mint százhatvan Zichy él, mondja Zichy László, akitől azt is megtudhatjuk, hogy egy éven keresztül szervezték a családi találkozót. Az internetnek köszönhetően olyan rokonokat is találtak Ausztráliában, akik eddig hiányoztak a családfáról. Egy Lengyelországba vetődött fiatalember Woinarski grófkisasszonyt vett feleségül. Unokája 1848-ban belépett a magyar szabadságharc védelmében szerveződött lengyel légióba, és tizenhat csatában vett részt. Kossuthtal és Dembinszkyvel hagyta el Magyarországot, ahol távollétében halálra ítélték. Melbourne-ig menekült, ott telepedett le 1852-ben. Leszármazottai, a Zichy–Woinarskiak ma is Ausztráliában élnek, és nagy becsben tartják az örökségül hagyott Kossuth-zászlót.A Zichyek a magyar történelemnek, a politikai, művészeti és tudományos életnek mindvégig fontos szereplői voltak, főispánok, miniszterek, írók, festők, főpapok kerültek ki soraikból. Zichy Nándor a kereszténydemokrata párt alapítója volt. Zichy László szerint ugyanis a ranghoz természetesen kötelességek is tartoztak.Annak idején rendszeresek voltak a famíliában az összejövetelek, családi tanácsok, ezt azonban hatvan évig lehetetlenné tette a történelem. A legtöbben 1948-ban, majd 1956-ban emigráltak, ma az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Dániában, Németországban és Ausztriában élnek. Ők szinte mindannyian eljöttek a találkozóra, csak Argentínából nem érkeztek meg a rokonok.Az itthon maradottaknak, meséli Zichy László, jócskán kijutott a megpróbáltatásokból. Sokan kerültek börtönbe, internálótáborba, kitelepítésbe. Az ő családjuk Polgár mellett három hónapig élt egy libaólban. A helyiek azonban igen kedvesek voltak, segítették őket. Azok, akik évszázadokig vezetők voltak, és azok, akik vezetettek, közel kerültek egymáshoz, csak éppen megfordult a gondoskodás iránya.A Zichy-család szerteszét szóródott tagjaiban azonban minden hányattatásuk ellenére nagy a hazaszeretet, erős a Magyarországhoz tartozás érzése. Nagyobb az összetartás is közöttük mostanában. Évtizedeken keresztül nem keresték egymás társaságát, hiszen mindannyian tudták, hogy a megfigyeltek listáján vannak. A kommunizmus lehetetlenné tette az önszerveződést. Zichy László bátyja, Aladár 1956-ban szökni kényszerült, később ENSZ-diplomata lett, majd a rendszerváltoztatás után, 1990-ben a földművelésügyi tárca PHARE-programját irányította Budapesten. László ekkoriban a Népjóléti Minisztériumban dolgozott. Csak hetek múlva ébredtek rá, hogy mindössze néhány száz méter a távolság kettejük munkahelye között. Amikor a kinti családtagok elkezdtek hazajárni, újraszövődtek a rokoni szálak, és a kárpótlási ügyek, a közös feladat tovább erősítette ezt a kapcsolatot. A közeli és távoli rokonok gyorsan megtalálták egymással a hangot, ez jellemezte a mostani nagyvázsonyi találkozót is. Ahogy Zichy László fogalmaz, a töredék emlékek egységgé váltak.A közös emlékeken, az együvé tartozás tudatán kívül vannak más közös ismérvek is. A főnemesség máig feladatának tekinti a kulturális reprodukciót, a magyar szellemi örökség megmentését és továbbvitelét. A régi családi értékek egyben nemzeti értékek. Pusztulásukkal a nemzet is szegényebb lesz. Legyen az épület, műalkotás, kulturális, művészeti hagyaték. A család erős történelmi meghatározottságot jelent, valamint kötődést a gyökerekhez.A vagyonukat veszített családtagok közül az itthon maradottak nehezen boldogultak. Zichy László büszke arra, hogy annak idején, a származása miatti diszkrimináció ellenére, az országos tanulmányi verseny helyezettjeként felvételi nélkül jutott be az egyetemre fizikushallgatónak. Később még egy diplomát szerzett, pszichológus lett. Másfél évtized óta a magyar vidék fejlesztéséért dolgozik. Úgy érzi, végeredményben a saját erejéből elérte, amit akart. Hogy miként boldogultak a külföldre távozottak? Az első generációnak ugyancsak nagyon nehéz volt a dolga. Vagyont csak azok szereztek, akik jól házasodtak. Amerikában és Ausztráliában pedig már senkit sem érdekel, ki volt gróf, ki báró, ki herceg. Ott nincs társadalmi értéke a rangnak.Sikerülhet-e eltüntetni a magyar arisztokráciát, kérdeztük. Vezető rétegre minden társadalomnak szüksége van, véli Zichy László, méghozzá olyan felelős emberekre, akik azon fáradoznak, hogy visszaadják a nemzet önbizalmát. Kétségtelen azonban, hogy eddig egyik kormány sem vette igénybe azt a segítséget, amelyet a történelmi nemesi családok leszármazottai nyújthatnának. Zichy László szerint sok érdek fűződik ahhoz, hogy az arisztokrácia ne kerüljön be a közéletbe.A nagyvázsonyi Zichy-kastélyban három napig ismerkedtek egymással a családtagok. A legidősebb kilencvenes éveiben jár, a legfiatalabb négyéves. Együtt ebédeltek, vacsoráztak, misét hallgattak a tihanyi apátságban, ellátogattak a zalai Zichy Mihály Múzeumba, valamint a családnak nevet adó Zics községbe. Arról nincsen szó, hogy rendszeressé teszik ezeket az összejöveteleket, de Zichy László biztos abban, hogy ezentúl többen és többször találkoznak. A történelem szétszórta a Zichyeket. Hatvan évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra találkozhassanak.