Szó-tánc

Szeretnék második lenni! Nem első, nem harmadik, hanem második. Másodikként magasba szökellni, másodikként a mellemet verdesni.Sokáig az 1-esre esküdtem. A nyakamban arany 1-es számot viseltem, mert az munkált bennem, bármit teszek, én legyek benne a legjobb. A költővel vallottam: „Nem, ne legyen közepes, vacak átlag / sem a sárcipő, / sem a ház. / Bűn a középszerűség, akárcsak a hazug szó: elfajulás.”De aki második, az még nem középszerű. Feltéve, ha olyanok között szorul a második helyre, akik között bármikor első is lehetne. A 2-es szám rezgései összhangban vannak az 1-esekével – legalábbis a numerológia szerint.És ez még akkor is igaz, ha az első is lehet középszerű, vagy annál gyengébb.De nem szeretnék első lenni egy olyan versenyben, ahol az első középszerű.Második szeretnék lenni egy olyan versenyen, ahol az első nem középszerű.A 2-es szám a holdat jelképezi. A 2-es birtokolja a nap feminin tulajdonságait, és egyedül ez az oka annak, hogy bár az 1-es és a 2-es számok karakterükben határozottan ellentétesek, rezgéseik harmóniában vannak egymással, és jó kombinációt alkotnak.Ott, ahol a második is első.De hogy az olimpiára térjek: olvasom a sportlapban, hogy a magyar olimpiai csapat versenyezői közül a legtöbben nyolc aranyérmet várnak Sydneyben. Az olvasók is hasonló szereplésre számítanak, sőt most a lap munkatársai is megtippelték a magyar csapat aranytermését, és tizenegy első helyben bíznak. A televízióállomások mást sem kérdeznek napok óta az utca emberétől, a szakemberektől: mondja, hány arany lesz?Senki sem kérdezi: hány második hely lesz.Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke nyilatkozta egyszer: „Lehet, hogy egy pont dönti el a bajnoki címet. De ha a második helyen végzünk, arra is büszkék leszünk!”Szeretnék az olimpián második lenni. Nem első, nem harmadik, második. És széles vigyorral mosolyogni – a legjobbak között.