Tűzesetek

Az ördög bújt a lángokba. Nem elég, hogy a fél földgolyón erdő- és bozóttüzek pusztítanak, hogy lángra lobbant a pusztaszőlősi földgázkút, hogy kigyulladt a moszkvai tévétorony meg a Jorgosz irodája, az eddig jámbornak hitt olimpiai lánggal is csak a baj van. Napokkal a játékok kezdete előtt a szervezők legnagyobb gondja, hogy el ne lopják a Görögországból kalandos úton Ausztráliába szállított tüzet, illetőleg, hogy el ne aludjék a boldogtalan.A gondok már a láng meggyújtásakor jelentkeztek, egy órát csúszott a ceremónia, mert a házigazda polgármester nemes egyszerűséggel elkésett, mint Szapolyai János a mohácsi csatából. Mindjárt ezután elromlott a láng tengerentúlra szállításával megbízott repülőgép (ezekkel mostanában örökké baj van), kölcsön kellett kérni egy másikat, ami persze újabb csúszás, újabb idegeskedés, ráadásul odaát tűkön ültek a szerencsétlen ausztrálok, az idegesebbje meg ugrált, mint a kenguru. Ja, és azt nem mondtam még, hogy a tervezett útvonalon is módosítani kellett, ugyanis időközben a Fidzsi-szigeteken valami helyi háború tört ki, az egyik törzs meg akarta enni a másikat.Én már itt be is fejezném a láng bekormozódott krónikáját, ám a történetnek még nincs vége. A tűzzel szaladó stafétafutók közül ketten szomorú véget értek: egyikük a futás előtt, másikuk a futás után elhalálozott, ami azért már tényleg több a soknál. Egy alkalommal maga a tűz szűnt meg lobogni. Ha nincs a közelben egy segítőkész öngyújtós ember, talán ma is ott vakarja a fejét a futó tanácstalanul. Előfordult olyan is, hogy egy csintalan kölök merő rosszaságból el akarta oltani poroltóval a futó kezében lobogó fáklyát. (Hál’ istennek nem tudta, ellenben kapott két egyforma pofont az ujjongó közönségtől.) Volt ezenkívül még lángellopási kísérlet és úttorlaszemelés is (ismeretlen elemek – lehet, hogy a szél – fát döntöttek a futó útjába), mindkettő sikertelen.Lapzártakor a láng jó kezekben van és lobog.