A Szent István Egyetem folyamatosan épül

Idén január elsejétől öt jogelőd intézményből alakult meg a Szent István Egyetem. Az egyetem gödöllői központtal az ország szívében, egy nyolcvan kilométer átmérőjű kör közepén helyezkedik el. A kör szélein megtalálható az a fent említett öt felsőoktatási intézmény, amelyet az államalapító királyunkról elnevezett egyetem magába integrált. Szendrő Péter rektor szerint az integrált intézmény megegyezéseken alapulva épül föl, a legnagyobb gondot a pénzügyi forráshiány okozza. Az intézmény vezetőjét a világbanki kölcsön lehetőségéről, a karok közötti átjárhatóságról és a neveléssel kapcsolatos tervekről kérdeztük.Az elmúlt csaknem egy esztendő soraink rendezésével telt, valamint azzal, hogy az átalakulás miatt se tanár, se diák ne szenvedjen hátrányt, sőt – ha lehet – előnyt kovácsoljon az új lehetőségből.– Anyagi gondok nem nehezítették a munkát?– Noha szerény költségvetésünk van, mégis le kellett vonnunk a karok ellátmányából a központ létrehozásának tetemes költségeit. Ennek ellenére a munka folyamatos, konfliktusmentes. Az együttműködő felek jó érzékkel, empátiával közelítenek a közös gondokhoz. Hozzá kell tennem, hogy ezek nem az intézményhálózat átalakításából, hanem az azt megelőző állapot alulfinanszírozottságából fakadnak. A Szent István Egyetem szerencsés, mert alapkoncepcióját tekintve eleve egységes, hiszen a vidék és az agrárfejlődés mellett kötelezte el magát, annak számos egymáshoz kapcsolódó diszciplináját oktatja.– Az együttműködést nem akadályozza, hogy földrajzilag nem egy helyen, hanem nyolcvan kilométeres körzetben, hat kampuszban helyezkedik el az intézmény?– Csak leküzdhető akadályok vannak. Olyanok, amelyeket folyamatosan és kormányzati segítséggel magunk szeretnénk leküzdeni. Például megfelelő informatikai bázis kell ahhoz, hogy az előnyök kijöjjenek. Ez pénzbe kerül, amit a normatív finanszírozásból nem tudunk kitermelni. Kollégiumok is kellenek, hogy a hallgatói mozgások esetén néhány hetet, hónapot egy másik intézményünkben tölthessenek a diákok. Azért is szükséges új és korszerű kollégiumi férőhelyek létesítése, továbbá a doktoranduszok házának bővítése, mert jelenleg tíz hallgatóból átlagosan hét albérletbe kényszerül. Ez egy jórészt vidékről verbuválódó egyetem, ma már 25 ezres hallgatói létszámmal.– Honnan számíthat még bevételekre az egyetem?– A mi költségvetésünk az úgynevezett kötelező bevételt is beleszámítva durván tízmilliárdos. De ebből sem tudunk új kollégiumot építeni, multimédia-centrumot és könyvtárat, nyelvi képző- és nyelvvizsgaközpontot létrehozni, ezért kell világbanki kölcsönért folyamodni. Az említett diáklétszám mellett 930 pedagógus és további 2070 munkavállaló dolgozik a Szent István Egyetemen. A tíz karon hat „telephelyen” 1500 tantárgyat tanítunk félévenként.– Megvalósult az egyetemen a karok közti átjárhatóság?– Elméletileg igen, gyakorlatilag azonban a feltételeket még meg kell teremteni. Kétirányú az átjárhatóság, azaz a diákokra és a tanárokra egyaránt vonatkozik. Ez utóbbihoz azt is tudni kell, hogy az egy-egy tantárgyat oktató tanárok létszáma a kampuszon tanuló diákokhoz képest optimális, hiszen nagyon sok új hallgatónk van. Ennek ellenére szeretnénk elérni, hogy ha valamely fejezethez jobban ért valaki, az jöjjön „át” legalább néhány előadás erejéig, tehát a diák érje el a kvázi Nobel-díjast mondjuk a Thököly útról akkor is, ha Gödöllőn, a Villányi úton, vagy Gyöngyösön tanul. Ezek a mozgások természetesen pénzbe kerülnek úgy is, ha nem fizetünk külön a tanári munkáért.– Hogyan biztosítják a kutatók együttműködését?– Rövidesen egy újdonsággal állunk elő, úgynevezett karközi szakmai tudományos műhelyeket alakítunk ki. Nem szüntetünk meg és nem vonunk össze tanszékeket, nem romboljuk a karok kialakult tradicionális hierarchiáját, viszont ezekben a műhelyekben azt kérjük, hogy lépjenek szövetségre az azonos tudományt, vagy az egymásra szorosan épülő diszciplinákat művelők, hogy a szellemi kapacitás koncentrációjával nagyobb ütőerő legyen pályázatokban és a projektekben, de nem kevésbé az összehangolt és igényes oktatási, képzési munkában.– Melyek az egyetemi lét kialakítását szolgáló egyéb tervei?– A színvonalas szakmai képzés igen fontos, de emellett vannak olyan általános értelmiségi attitűdök, amelyekkel gyengén állunk Magyarországon. Ilyen az etika, erkölcs, kultúra, kommunikáció és az idegennyelv-tudás. Ezeknek a fontos értelmiségi jegyekenek a kialakulását szolgálja a Szent István Egyetem Testnevelési és Sportintézete, az egységes könytárhálózat, valamint az Idegennyelvi Intézet és képzés kialakítandó vizsgaközpontja is. Tervezzük a kulturális, retorikai, etikai, erkölcsi és vallási stúdiumok, népművészeti, zenei, vizuális alkotóműhelyek és önképző körök egyetemi szintű, úgynevezett (kulturális misszióba) terelését, az értékek mindenki által hozzáférhetővé tételét. Az egyetemi minőségi sport érdekében is tenni kívánunk. Szponzorokat keresünk a Szent István Egyetem sportegyesületéhez. Tudjuk, hogy egy profi szintű csapat, vagy sportoló pénzbe kerül. Azt is tudjuk, hogy a szponzornak nem kell a csapat, ha nincs a csúcson, mert így nem reklámhordozó. Ezt a szerepet azonban a Szent István Egyetem töltheti be. Tehát jó a PR- értéke annak, ha az egyetemet támogatják, amelyhez majd ennek révén a sportja is felnő és a „logó” jó reklámhordozó lesz.– A fejlesztési tervükben szerepel az intézmény egy helyre telepítése?– Az új egyetem intellektuális építkezésének időszakában nem időszerű a felvetés. Ez ma egy multikampuszos egyetem, és három-öt év távlatában annak kell maradnia. Az erőltetett, gyors átmenet az emberi kapcsolatok rovására menne, veszélyeztetné a Szent István Egyetem képzési és kutatási küldetésének teljesítését. Én azt vállaltam, hogy egységes, korszerű, stabil és igényes képzéseket nyújtó kutatási és kulturális központ, hatékonyan működő universitas lesz az intézmény. Ehhez pedig nyugodt, alkotó légkör, megfelelő források kellenek. Én tehát az evolúciós fejlődés híve vagyok.– Mire kívánják felhasználni a világbanki kölcsönt?– A fejlesztési tervünket már elfogadta a kormányzat, most készül a beruházási terv. Az öt jogelőd intézmény esetében létrejött a konszenzus a legfontosabb preferenciákat illetően. Reménykedem abban, hogy megvalósul az informatikai fejlesztés, mert akkor gazdaságosabbá lehet tenni az intézmény működését és a távolságok is áthidalhatók. A már említett férőhely- bővítés mellett kell egy gödöllői kollégiumi falut építeni. Multimédiás könyvtárat is, amely egyben nyelvképző- és vizsgaközpont lesz. Az évszázados műemléképületeink állag- és értékmegóvó rekonstrukciójára is szükség van. Ötödik, kiemelt programunk pedig a gyakorlati képzési háttér, amely a tanüzemtől a forgácsolóműhelyen át a laborok fejlesztéséig jelentős ráfordítást igényel.– Beépül-e a gazdasági szféra az egyetem életébe?– Azért van nehéz helyzetben az agrár- és vidékfejlesztés mellett elkötelezett egyetem, mert nincs szponzori piaca. Az élelmiszeripar ilyen lehetne, de nagy része külföldi kézben van. Az ágazati tőkeszegénység és a tágra nyíló agrárolló tehát tény. Ugyanakkor tanítani csak az tud, aki maga is kutat, és ez jelentős forrásokat igényel. Az agyagi kérdések megoldásában lehet és kell a piaci háttéret építeni, ahogy ezt a nem könnyű helyzet ellenére mi is tesszük. Az alapfunkciókat azonban az államnak kell biztosítania, ezeket nem szabad a piac hullámzásainak kitenni. Ez óriási értékvesztéssel járhat. Az állami felsőoktatás autonómiája, szektorsemlegessége és anyagi függetlensége, valamint az ebből is táplálkozó kritikus gondolkodás fontos nemzeti érték. Ezért is sorskérdés a felsőoktatási intézmények önálló, csak a tények mellett elkötelezett arculatának fenntartása.– Milyen lesz a jövő magyar felsőoktatása?– Korszerű, hagyományokból építkező, de semmiképpen nem valamely országból átvett minta szerinti. Ahogy Gábor Dénes mondta: vannak tendenciák, de a jövőt fel kell találni. A Szent István Egyetem számára ez nagy kihívás és történelmi esély. Élni kívánunk vele.