Az ő XX. századuk

„Mi lesz, ha már a rádiumot nagyban, tömegesen tudjuk előállítani? Ha rádiummal aktivitásra bírt cinkszulfiddal űzhetjük el az éjszaka sötétjét, ha rádium keltette ózonnal szellőztethetjük ki a nagyvárosok utcáit, ha a rádium segítségével oda vezethetjük el a villámló ég haragját, ahová akarjuk. Ha a vakok látni fognak, ha az orvos belelát betege belsejébe, ha a rádiummal sebet gyógyítunk és baktériumot irtunk. Mi lesz, ha az ellenségem megölhet azzal, hogy a szobámba rádiumot csempész, ha a hadviselő felek rádiummal fogják egymást pusztítani?És mi lesz, ha megindul az első rádiummotor? A motor, amelyet nem kell fűteni, nem kell árammal átjáratni, amelyben nem kell benzint robbantani, amelynek a súlya nevetségesen semmi? És a repülés! A víz alatt járás, az egész föld meghódítása.Tessék nekiereszteni a fantáziát, és elképzelni azt is, ami nem elképzelhető. Mert ami perspektívát a rádium megnyit, azt még az emberi képzelet sem képes végig bejárni... A rádiummal szemben megbukott minden eddigi tudásunk, elméletünk és hipotézisünk. Egészen új s még eddig nem ismert alapokra kell fektetnünk a jövő fizikáját és mechanikáját, mert a mainak a két legerősebb oszlopát döntötte ki a rádium: az energia megmaradásáról és az éterrezgésről szóló tanítást.” (Cholnoky Viktor: A rádium. Megjelent A Hét 1903. évfolyamában.)