Belgrádban beiktatták Kostunicát

Jugoszláviának új parlamentje és államfője van. Vojiszlav Kostunica a szövetségi szkupstina újonnan alakult két házának együttes ülésén szombat este letette a hivatali esküt, és hivatalosan is tisztségébe lépett. Kostunica első hivatali intézkedéseként megszüntette a Montenegró elleni gazdasági blokádot.Belgrádban megkezdődött a kiégett szövetségi parlament épületének helyreállítása, hogy mihamarabb megkezdhesse munkáját az újonnan megválasztott jugoszláv törvényhozás.Beiktatása után tartott beszédében az új államfő kiemlete: reméli, hogy Szerbia és Montenegró államközössége szilárdabb lesz, Koszovó visszakerül Jugoszlávia szuverenitása alá, s hogy az ország „emelt fővel” tér vissza a nemzetközi közösségbe. A hét végén a felsőház elnökévé Szrdja Bozsovicsot választották a Milosevics táborához tartozó montenegrói Szocialista Néppártból. A baloldali koalíció Gorica Gajevicset, a Milosevics vezette Szerbiai Szocialista Párt főtitkárát, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) pedig a szociáldemokrata Zsarko Koracsot javasolta.Milosevics ezt megelőzően gratulált Kostunicának, elismerve saját választási vereségét. A választásokat bojkottáló montenegrói hatalmi koalíciónak nincs képviselője a szövetségi parlamentben. Djukanovicsék nem ismerik el Kostunicát az egész Jugoszlávia elnökének.A választások szerintük nem voltak legitimek, tehát a kormány sem lehet az. Még nem tudni, mikor alakul meg a szövetségi kormány. Egyik párttömörülésnek sincs ugyanis többsége. Minden tehát a koalíciós tárgyalásoktól függ, illetve attól, hogy a montenegróiak a DOS-szal vagy a baloldallal kötnek szövetséget.A parlament alakuló ülésén nem jelent meg sem a volt jugoszláv elnök, sem a parlamenti mandátumot szerzett Mira Markovics, Milosevics felesége. A hollétüket firtató kérdésekre a szocialista funkcionáriusok kitérő válaszokat adtak. „Itt vannak Belgrádban”, „láthatták tegnap Ivanovval” – mondták. A volt elnök fia, Marko Milosevics és családja viszont már elhagyta az országot, szombaton délelőtt Moszkvába repült. Szlobodan Milosevics viszont a YU-info tévéállomásnak nyilatkozva kijelentette, most több időt szeretne szentelni családjának, különösen unokájának, aki Moszkvában van. Mint mondta, erősíteni kívánja pártját, mert nem mond le a politikáról. Kostunica a minapi találkozójukon még vigasztalta is Milosevicset, hogy a vereség nem végérvényes.Ha a Milosevics házaspár nem is volt jelen a parlamenti díszülésen, emberei szinte kivétel nélkül megjelentek, nem kis visszatetszést váltva ki a lakosság körében. Ideges is volt a hangulat a Szava központban megtartott (a parlament épülete ugyanis megrongálódott) ülés előtt. Sok politikusról azt sem lehetett tudni, mit keres a központ csarnokaiban. A csoportokban érkező baloldaliakat „Tolvajok! Vörös banda!” bekiabálásokkal fogadták az odasereglett belgrádiak, akik végül ismét csak ünnepeltek.Közben érkeztek a külföldi gratulációk Kostunicának. Ám a Nyugat azt hangoztatta, hogy az új hatalomnak bizonyítania is kell. (Megengedheti-e magának a világ, hogy éppen a legfelőssebbet nem tudja rákényszeríteni a hágai törvényszékkel való együttműködésre?) Washington elégedettséget mutat (mert Clinton távozása előtt megbukott Milosevics, s ezt eredményként könyvelnék el), de nem lelkesedik Kostunicáért annyira sem, mint az európaiak. Amerika ellenzi Milosevics további politikai szerepét, s nem vonja vissza a fejére kitűzött ötmilliós vérdíjat sem. A szankciók úgynevezett külső fala egyelőre változatlan és számos kérdés nyitva maradt. Például Montenegróé, amely egyszerre vesztes és győztes is. Potenciálisan a legnagyobb vesztesnek azonban a koszovói albánság tekinthető.