Cave canem

A fiatal magyar panellakó, I. F. sorba veszi az Ideális Férfiú attribútumait. Ezek szerint az ilyen férfi legalább egy könyvet megír életében, legkevesebb egy fát elültet, legkevesebb egy párkapcsolata van, fiúkat nemz (és persze lányokat), megküzd egy bikával (esetleg kígyóval, rosszabb esetben a gyerek házi feladatával), szőrén üli meg a lovat, rajta van VIP-listákon, házat épít – és ha a felsoroltak kevesebb mint felét tudhatja csak magáénak, akkor álmatlan éjszakákon át gondolkodik azon, hogy mitől lehetne teljesebb az élete.Egy ilyen éjjelen I. F. rádöbben, hogy egy Igazi Férfi kutyatulajdonos. Zuhogó esőben és visszafogott túlélő-felszerelésben, rettenthetetlen arccal indul sétálni a lakótelep háztömbjei között, a négylábú családtag oldalán, konyhaszagú háziasszonyok függöny mögötti csodálatának kereszttüzében. Az asszonyt meggyőzni csak néhány hét kérdése, kutya is könynyen szerezhető. Mire először pisili össze a szőnyeget, az új szerzeményt már a szomszéd is szereti. Ám az igazi gondok csak most kezdődnek.I. F. az első hetekben szabadságot vesz ki, hogy szobatisztaságra szoktassa az új rokont. Szabadsága csaknem elfogy, nyaralni abban az évben már nem megy. Azért sem, mert ugyan hova lehetne menni egy nem teljesen szobatiszta, neveletlen kutyával? Felesége lassan depressziós lesz, moziba, színházba már nem járnak, hiszen ha a szerencsétlen jószág egész nap egyedül van otthon, csak nem lehet estére is magára hagyni. És persze a kutya a legtöbb kocsmába nem mehet be, ezért I. F. a régi cimborák lelkesebbjeivel különféle teraszokon üldögél a hűvös őszi estéken. A barátok visszaszoknak belvárosi törzshelyeikre, néha még telefonálnak, végül elmaradnak. Főnökével elmérgesedik a viszonya az állandó elkéredzkedések miatt. Jutalomra, előléptetésre jó ideje nem számít, egyetlen célja a minimális törzsidő ledolgozása hó végéig.Rokonait sem látogatja már, különben is lelketlen dolog végighurcolni szegény párát a fél országon. Mindezek ellenére elhatározza, hogy a szüret alkalmával ellátogat a falusi atyafisághoz, természetesen az ebbel az oldalán.Arra gondol, hogy puttonyozás közben rögtönzött engedelmességi bemutatókat tart majd az ámuló retyerutyának, míg az unalmas préselést kinológiai, etológiai és szociobiológiai előadásaival fogja színezni. Másról úgysem beszél már, mert hónapok óta csak ilyen tárgyú könyveket olvas. Most viszont fel kell még készítenie a kutyát a nagy megmérettetésre. Fizetés nélküli szabadságot vesz ki, késő délutánig tréningeznek a lakótelep melletti akkumulátorgyár elhagyatott területén. Barnára sül, a haja erősen hullani kezd, de nem bánja, mert szépen haladnak a gyakorlatokkal. Hitvese egyre később jár haza, utóbb kiderül, hogy beleszeretett egy ellenszenves pasasba, akinek – és ez külön megrendíti I. F.-et – macskája van.A nagy napon azután HÉV, metró, villamos, vonat és néhány nyugtató után – de már az asszony nélkül – megérkeznek falura, ahol a városi úri kutyus megkergeti a macskát, megtépi a tyúkokat, összerondítja a virágágyást, nem hozza vissza az eldobott botot, megugatja a nagymamát, de nem ugatja meg a szomszédot, aki pedig régi haragos. Egyáltalán semmit sem úgy tesz, ahogy az elvárható lenne.A rokonok rendkívül ellenszenves teremtésnek tartják a soványka pedigrés ördögöt, és elhatározzák, hogy gazdástul felhizlalják a rendelkezésükre álló két nap alatt. A kamra mélyéről jobbnál jobb falatok kerülnek elő, folyik a bor, s I. F. végre megtudja, hogy az igazi disznó és az igazi ember egy mázsa alatt csak Idétlen Félember.A szüreti betegség tünetei már másnap reggel jelentkeznek. A vonatozást, HÉV-et, metrót, villamost sikerül baj nélkül megúszniuk, éjszaka viszont már sprintereket megszégyenítő gyorsasággal startolnak a hetedik emeletről. Reggel könnyes-szomorú telefon a munkahelyre: beteg a kutya, nem lehet egyedül hagyni. A főnök megértő. Sőt! Egyenesen szívélyes. Megnyugtató hangon közli, hogy betelt a pohár, meg hogy Ilyen Féreg még nem dolgozott a vállalatnál, ezért a felmondási idejétől is eltekintenek.I. F. azóta nyugodt ember. Végül is alig változott valami az életében. Egyetlen barátjával most is sétál valahol a lakótelep körül. Kicsit ugyan szomorkásan, de nagyon ráérősen.