Egy forradalmi szónok

Ötvenhat idei ünnepén, október huszonharmadikán Szekeres Imre szocialista politikus mondott beszédet Jászapáti közönsége előtt. Egy kiöregedett, dacos ifjúkommunista elemezte a nemzet forradalmát, szívszorító szabadságharcát. Börtönőr siratta a fegyencek emlékét.Röhej.Vagy inkább borzalom.Az a Szekeres Imre veszi szájára egy jámbor, jóravaló közönség előtt a vérébe fojtott magyar forradalom nevét, aki nem is olyan régen a veszprémi Haynau, a megyei pártvezér Pap János alázatos KISZ-csicskása volt esztendőkön át. Azé a Pap Jánosé, aki valamennyi tekintélyét latba vetve kilincselt heteken, hónapokon át a Kádár-titkárságon, húznák bitóra mégis a „csak” életfogytiglanra ítélt veszprémi szabadságharcosokat. (Sikerrel kilincselt.) Annak a Pap Jánosnak a legjobb ifjú tanítványa magyarázza Jászapáti népének a magyarság forradalmát, aki a kilencvenes rendszerváltáskor maga behúzott nyakkal szedte az irháját Veszprémből, a „bakonyi Moszkvából”. (Ahonnét egyébként éppen akkoriban indultak hazafelé az ideiglenes Grisáék.)Nem sokkal később Pap János főbe lőtte magát. Mosolygós KISZ-titkára pedig úszómedencés villát épített, nagy ívű politikai pályára lépett, nyilatkozott, síkra szállt, mutatóujját emelgette. Nevetgélt.Szekeres (Vidám) Imre 2000. október 23-án az októberi forradalom és szabadságharc helyes értelmezésében segít Jászapáti lakosságának.Kapjunk a fejünkhöz, emberek! Ha így forog a világ, jövőre Horn Gyula koszorúz majd a Corvin köznél, a mosonmagyaróvári temető sortűzhalottainak fejfájánál Dudás István zöld-ávósvezér mond beszédet, Mansfeld Péter kopjafájánál meg idősebb Bauer Miklósék tartanak szemináriumot.