ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, hogy az EU-baloldal Ausztriával kapcsolatos balfogása, tévedése vagy kudarca elgondolkoztatja-e honi álliberálisainkat és pszeudoszocialistáinkat.Hogy min kellene elgondolkozniuk? Egyszerűen azon: érdemes-e a jobbközép jobbszélre szorításával kísérletezniük, szánt szándékkal mélyítve azt a szakadékot, amely a magyar társadalmat – úgymond – kettéosztja. Érdemes-e jobbközép, olykor enyhén liberális politikusokat és publicistákat szélsőséges, fasisztoid hírbe keverni, folyton-folyvást falra festeni az ördögöt? Csak azért, hogy a baloldal – teljesen érdemtelenül – mennyei fényben fürödjön.Magyarországon jelenleg nincsenek független és kívülálló „bölcsek”, akik tárgyilagosan mérlegelhetnék, hogy hazánk politikai és társadalmi életében mily súllyal esik latba a rasszizmus, az idegengyűlölet, miképpen birkózik a populáció és a kormány a roma kérdéssel, ki a felelős azért, hogy a magyar cigányság valóban elképesztő nyomorban, tudatlanságban és devianciában él. Itt ezekről a kérdésekről mindenki szabad véleményt alkothat, s próbálhat politikai értelemben hasznot húzni anélkül, hogy akár a legcsekélyebb mértékben is – az empátia és a részvét szintjén – befolyásolná az adott helyzetet. A romák szerintem jól teszik, ha felhívják nyomorúságukra a figyelmet, bizonyos politikai erők viszont rosszul teszik, ha saját céljaik érdekében tüzelik ezt a nyomorúságot. A romák nem jól teszik, ha feltüzelőikre hallgatva gyalázzák és gyűlölik ezt az országot, amely nyilvánvalóan az övék is, annak ellenére, hogy nem cigány lakosai közül sokan valóban gyanakvással és rosszindulattal tekintenek rájuk. A roma kérdés magyar kérdésként is közös jövőnk egyik legsúlyosabb gondja. Lehetetlen kitérnünk előle. Önsorsrontás gyűlölettel kezelni. Bűnös tévedés ugyanakkor besorolni a rasszizmus körébe. Enyhítése és a távolabbi jövőbe vetett megoldása nemzeti erőfeszítést kíván, áldozatot, amelyet nem helyettesíthet sem vádaskodás, sem gyűlölködés.Most is előttem van annak a kolléganőmnek felháborodottságtól és igazságtudattól tüzelő arca, aki azt állította, hogy szélsőséges (rasszisztagyanús) személy vagyok, mert az Ausztria-ellenes EU-szankciók bevezetésekor a Magyar Nemzetben rögvest kifejeztem kétségeimet. A magyar baloldal elhivatott és a (valóságtól) független közírói nem a bölcsesség, hanem a lángoló igazságtudat állapotában leledzenek, s ha tehetik, tüzükkel elhamvasztják az úgynevezett „konzervatív” oldalon fellelhető szabadelvűség csíráit is.Nem a kormány vagy a Fidesz mélyíti a „társadalmi szakadékot”, hanem a hazugsággá silányuló hamis igazságtudat. Megkockáztatom: az erkölcsi fölény megszerzésének ez az agresszív módszere hozzájárulhat ahhoz, hogy a másik oldalon ténylegesen szaporodjanak a szintúgy igazságtudattól fűtött, szélsőséges vélekedések.Hogy ez használ-e a baloldalnak, s főként a társadalomnak, én nem tudom.