Gyilkos és áldozat

Képzeljük el: megadatik nekünk, hogy leüljünk beszélgetni egy gyilkossal, ráadásul egy kommandós gyilkossal, aki ezelőtt tíz évvel, amikor tettét elkövette, a bűnügyi lapok sztárja volt. Tíz évvel később az elkövető szeretné elmesélni, hogy mi is történt vele. Mit kérdeznénk tőle? Bizonyára azt, hogy mit követett el és miért. Miért került ilyen helyzetbe? Mit szólt a családja? Hogy zajlik egy nap a börtönben?Varga Domokos Györgynek lehetősége nyílt rá, hogy hónapokon át beszélgessen Csáki István volt kommandóssal, aki ma már ismét szabad ember, és feltegye neki azokat a kérdéseket, amelyeket bármelyikünk feltenne. Könyve mégis több lett, mint egy ember személyes tragédiájának története, s szinte kikövetelte magának A rendszerváltás árnyékában alcímet, mert ami benne foglaltatik, az az elmúlt két évtized Magyarországának története, egészen szokatlan szemszögből nézve.Adott egy koraszülött, vézna kölyök, aki meg akarja mutatni, hogy ő is van olyan erős, mint a többiek, sőt erősebb. Kitartóbb. Küzdősportot tanul, és útja a nyolcvanas évek második felében az elit terroristaelhárító csapatba, a Komondor kommandóba vezet. Vigyáz Bush elnökre, elég lélekjelenléte van ahhoz, hogy csaliként szolgáljon a cirkuszból kiszabadult tigrisnek. Napi nyolc-tíz órában gyilkolásra képezik ki, hiszen túszok élete múlhat azon, ha nem öl elég gyorsan, ha nem hajszálpontos. Teszi mindezt tíz-tizenkétezer forintos fizetésért, ami 1990-ben sem volt sok pénz. A rendszerváltás hajnalán Magyarországon éjszakai fusimunkát kell vállalnia a rendőrség legjobban képzett osztagánál szolgáló őrmesternek.Maradjon a szerző titka, hogy ő volt jó szerkesztő, vagy Csákinak nehéz beszélnie, nem is arról, hogy mit csinált, hanem arról a pillanatról, amikor a reflex önállósul, az ezerszer begyakorolt mozdulat akaratlanul elindul, a kocsiban ülő két kommandós a támadónak vélt mozdulatra ugyanúgy reagál, és egy ember meghal. De ez csak sokára derül ki. Sok riportkönyv regényszerűvé válik, ám Varga Domokos Györgyé minden pillanatban megmarad két ember beszélgetésének. A kinti világból érkező riporter élményei, kíváncsisága találkozik a bezártan élő, mindent ezerszer végiggondoló, megszűrt információkat kapó, a személyiségét keserves munkával egyben tartó elítéltével. A könyvet képek helyett újságcikkrészletek illusztrálják, ezek lazán kapcsolódnak a szövegben leírtakhoz, akár a fényképek, megmutatnak valami mást is arról, amiről olvasunk.Az első beszélgetés 1999 szeptemberében készült, aztán az élet is írni kezdte a könyvet: több, eltávozáson lévő rab bűncselekményt követett el, megölték Döcher Györgyöt, a társadalom követeli a szigorításokat. Varga Domokos György egy Faludy-idézetet választott mottóul: „A börtönben a jó emberek jobbak, a gonoszok még gonoszabbak lesznek.” De hogyan illeszkedjen vissza a társadalomba az, aki havi egy órát találkozhat a családjával, aki elvakul a Duna Plazában, akit elhagy a felesége, meghal a gyereke, elveszítette a lakását, a börtönbéli viszonyok között kell tekintélyt kivívnia? Vajon kibír-e még két évet az, aki tíz évig komolyan vette a bűnhődést?Csáki István szerencsés: neki maradtak barátai, megmaradt a mestere, és megmaradt az életösztöne. A könyvben minderről elmondja – egyébként gyökeresen eltérő – véleményét Bökönyi István, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és dr. Mári Imre, a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnoka is. Varga Domokos György afféle vezeklésnek szánta ezt a könyvet, hiszen a rendszerváltozás döntést hozó embert csinált belőle, és bizony odaföntről ő sem mindig látta pontosan, kik is azok, akikről dönt. Amit leírt, nem változtatja meg az ember véleményét arról, hogy aki bűnt követett el, az igenis bűnhődjön. De azokat, akikben a jónak a leghalványabb lángja is pislákol, ne hagyjuk elveszni. (Varga Domokos György: Csali, gyilkos, áldozat. LKD, Budapest, 2000. Ára: 1750 forint)