Kő kövön

Az elmúlt negyven év régészeti kutatásai nyomán átfogó képet kaptunk az egyiklegnagyobb római kori település, Gorsium történetéről. A közelmúltban előkerültúj leletek alapján azonban kiderült, hogy a már feltárt épületek nem a teljes városnak, hanem csak egy kerületének maradványai. Ráadásul a város nem ott volt,ahol eddig hitték.Fejér megyében a táci temető mellett nyílik a régi fővenyi út, amelynek oldalában irányjelző tábla hívja fel a figyelmet: GORSIVM Római város I MP (1 római mérföld = 1480 m). A távolsági adat az út végét, a régészeti park központját jelzi. A borongós októberi délelőttön csak egy kirándulóbusz vesztegel itt, ami előtt a szendvicset majszoló gyerekeknek lelkes tanárnő magyarázza, hogy a lelőhelyet a régészeti kutatás másfél évszázada tartja számon, hiszen már 1866-ban bejárta a magyar archeológia egyik kiemelkedő alakja, Rómer Flóris, aki beszámolójában a térséget mint régóta ismert ókori települést említette.– Az 1930-as években a környék ura, Zichy István gróf parcelláztatta fel a területet. Feltűnt, hogy menynyi ház, ól és magtár épül kőből – teszi hozzá egy elegáns öltönyös idős úr –, ráadásul a gyorsan felhúzott parasztházak egyikén-másikán latin felirat is díszelgett. Ennek köszönhetően 1934-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum tájékozódó ásatásokat végzett az uradalom vincellérházának szomszédságában, ahol egy nagyobb épület maradványai kerültek napvilágra – jegyzi meg a mosolygós idegen, akiről hamar kiderül, hogy ő Fitz Jenő, az ásatásokat negyvenharmadik éve irányító régészprofesszor.Az 1958-ban már általa vezetett kutatások hamar kétségtelenné tették, hogy a Sárvíz két partján kiterjedt római település rejlik a föld felszíne alatt, a legnagyobbak egyike, amely a Dunántúlon ismeretes. Az ásatás első időszakában az volt az elfogadott vélemény, hogy a föld itt egy szabályos római várost takar. Ekkor még nem lehetett tudni, mi a település neve, utóbb derült ki, hogy a III. században készült Itinerarium Antonini nevű római útikönyv erről emlékezik meg, a Sopianaeból (Pécs) Aquincumba (Óbuda), és az ugyancsak Sopianaeból induló és a Dunát Brigetiónál (Ószőny) elérő utak kereszteződésénél Gorsiumot említve. Ezt nemcsak a helyszíni bejárások, de a légi felvételek is igazolták, így biztos volt, hogy a hely Alsó-Pannónia provincia császárkultuszának központja, illetve a tartományi ülés székhelye volt.– Csak az volt a furcsa, hogy mindez nem egyezett az egyforma minták nyomán épült többi provincia leleteivel – jegyzi meg a professzor, hiszen a legtöbb helyen a szent kerület a városon kívül helyezkedett el, és nem tartozott ahhoz, míg itt úgy tűnt, hogy a Római Birodalomban istenként tisztelt uralkodók kultuszát szolgáló templomok, illetve a hozzájuk kapcsolódó épületek, tehát a szent kerület a városon belül van. Kételyek csak akkor támadtak, amikor feltártak egy kelet–nyugat irányú utcát, amely meglepő módon lépcsőben folytatódott. Ilyen pedig nagy forgalmú úton nem volt – teszi hozzá Fitz Jenő, aki szerint az igazi problémát az okozta, hogy a szent kerületek központjában mindenhol fellelhető templomot itt sehol nem találták meg.A nem várt fordulat kanadai régészek nevéhez fűződik, akik a közelmúltban meglelték a feltételezett templom négy alappillérét. Ekkor derült ki, hogy a szent kerület nem azon a területen van, ahol korábban sejtették, mára pedig teljesen világossá vált, hogy a most feltárás alatt álló templom előtt nagy tér van, ahol a provincia főoltára állott, és hogy minden II–III. századi épület a szent kerület része. Nyilvánvaló lett, hogy amit eddig a város főterének, a fórumnak hittek, az az ünnepségekre érkező küldöttek szálláshelyéül szolgált, ahogy az új elképzelés szerint az is egyértelmű, hogy a terület a korábbi becslésekkel szemben nem egy-, hanem kilenchektáros – ami a Delphoiban és Olympiában lévő hasonló létesítményeknél lényegesen nagyobb. A térség tehát Pannónia kultuszközpontjaként működött, míg maga a város ezen a kilenc hektáron kívül keresendő.– Ezt viszont egyelőre nagyon kevéssé ismerjük – mutat rá a professzor, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a hetvenes–nyolcvanas években készített légi felvételek teljesen új módszerekkel megismételt elemzése során az is bebizonyosodott, hogy az ásatások jelen területétől néhány száz méterre álló, még feltáratlan amfiteátrum teljes körterülete a külső épületekkel együtt több mint kétszáz méter, azaz kétszer akkora, mint az aquincumi katonai amfiteátrumé. A körszínház hajdan hozzávetőleg ötvenezer ember befogadására volt alkalmas, ami jól mutatja a város egykori méreteit is. Az biztos, hogy Gorsium a középkori Székesfehérvárnál, Magyarország hajdani fővárosánál lényegesen nagyobb volt.– Persze nem sokáig – teszi hozzá a professzor –, hiszen Szent István királyunk a hét kilométerre lévő településhez utat építtetett, hogy az ott fellelhető kövek felhasználásával felépíthesse Fehérvárt. A szent király mesterei alapos munkát végeztek, Gorsium nyolc méter magas és két méter széles városfalát az alapokkal együtt elszállították. A koronázóvárosba érkező nemes vendégek egészen 1808-ig a római császár, Septimius Severus 202. évi gorsiumi látogatására készített üdvözlő felirat köve alatt lovagoltak keresztül a Budai kapun. Azért csak addig, mert a városi tanács úgy gondolta, hogy az akkor odalátogató József nádor és eszkortja nem fér át az építményen, ezért azt a teljes toronnyal együtt lebontották. A római kövek később komoly fejtörést okoztak a régészeknek, hiszen a székesfehérvári bazilika feltárásakor eleinte azt hitték, hogy római település maradványaira leltek.A legújabb tudományos eredmények alapján bizton állítható, hogy a szentélykerület legfontosabb része, az idei ásatások során feltárt főtemplom és főoltár volt a császárkultusz ünnepségének legfontosabb színtere: a főpap itt mutatott be áldozatot a császár tiszteletére, hogy ezt követően összeüljön a tartományi gyűlés a hatvan méter hosszú, háromezer főt befogadni képes csarnokban. A gyűlés után a küldöttek szolid ebéden vettek részt, majd átfáradtak a közeli amfiteátrumba, hogy megtekintsék az ünnepi játékokat. Végül este a számos vendégház valamelyikében tértek nyugovóra. Mivel a vendégek az istenek kegyeit keresve ajándékokat hoztak és adtak, Gorsium különösen gazdag tárgyi emlékekben, amit az eddig talált több mint egymillió lelet igazol. Az olykor dollármilliókat képviselő szobrok mellett igazi kincsleletek is előkerültek, amelyek a város gazdagságát, valamint a III. század politikai és katonai válságát jelzik. Az egyik éremleletet 247 körül ásták el egy gazdagon kifestett ház bejárata közelében, míg a másikat 258-ban rejtették el. Ekkor a tartománygyűlés pénztára – több mint háromezer ezüstpénz (ennyiből amfiteátrumot lehetett építeni) – került a főpap szálláshelyén padló alá. Mivel a kincs majd 1800 év múltán épségben előkerült, biztos, hogy elrejtői a helyi csatározásoknak vagy a fosztogató katonáknak estek áldozatául.A település egyik leggazdagabb lelőhelye a VI. századig használt közkút volt.– Csak ebből a tíz méter mély gödörből több mint húszezer tárgy került elő, főleg edények, korsók, a víz fölé hajoló lányok csont hajtűi, bár legnagyobb meglepetésünkre a kút alján egy római katona teteme feküdt, kardjával kezében – jegyzi meg a professzor, aki szerint a legionárius valószínűleg gyilkosság vagy a kút felszentelésének emberáldozata lehetett, hiszen testét hatalmas kő szorította le. A gyilkosságok és a kincsek a mai napig kapcsolatba hozhatók a város nevével, hiszen a mindmáig nemzetközi per tárgyát képező Seuso-kincsek a négy kilométerre lévő Polgárdi határában kerültek elő.– Az ott álló hajdani villa Gorsium külterületéhez tartozott valamikor – mondja Fitz Jenő szomorkásan, a közeli M7-es út irányába mutatva. – Annak felfedezése viszont még várat magára, hiszen még itt is sok teendőnk van, mivel az elmúlt négy évtized ásatásai csak a terület hat százalékát tárták fel.