Kostunica túl engedékeny?

Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfő csütörtökön bejelentette, hogy kész a NATO-bombázás idején megszakadt amerikai– jugoszláv diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. A közelmúltban beiktatott elnök azután beszélt erről, hogy Belgrádban találkozott az amerikai elnök balkáni különmegbízottjával. Az államfő azután nyilatkozott, hogy Bill Clinton amerikai elnök hivatalosan bejelentette a Belgrád elleni szankciók egy részének feloldását.Ultimátumot intézett a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) a még mindig Milosevics nevével fémjelzett politikai erőkhöz: vagy lesz hétfőig átmeneti kormánya Szerbiának, vagy ismét kivonulnak az utcákra. A szocialisták és a radikálisok ugyanis – konszolidálva soraikat – megszakították a tárgyalásokat a demokratikus pártokkal az idő előtti szerbiai válsztások kiírásáról és az átmeneti kormányról.Milosevics pártja szívósan ragaszkodik a hatalomhoz. A kuliszszák mögötti lépéseket pedig maga a pártelnök irányítja. Zsarko Koracs, a DOS egyik vezetője megerősítette, hogy Milosevics politikailag továbbra is igen aktív, igyekszik újraszervezni a szövetségi választásokon rosszul szereplő Szerbiai Szocialista Pártot (SPS), amelynek egyébként köztársasági szinten – koalíciós partnereivel – többsége van, s a szövetségi szkupstinában is a második legerősebb párt. A tagság egy része a teljes vezetőség leváltását követeli, beleértve Milosevicset is, ő pedig a felelősöket menesztené saját választási kudarcáért és a nevével fémjelzett rendszer megroggyanásáért (összeomlást, sajnos, még nem írhatunk). Gorica Gajevics, a párt főtitkára már lemondott, helyébe Zoran Andjelkovics került. Az alelnök Milan Milutinovics szerb államfő. November 25-re – a teljes széthullást megakadályozandó – összehívták az SPS kongresszusát is. De közben közölték, hogy a szerbiai választásokon a párt önállóan, tehát a Mira Markovics vezette Jugoszláv Baloldal nélkül vesz részt. Ez a döntés mindenképpen Milosevics akaratának ellenére születhetett.Az egyszerű polgárok egészen természetesnek vennék, hogy az új hatalom letartóztatja a volt rezsim bűnös vezetőit. Egyre hangosabbak az ilyen értelmű követelések is, s nem értenek egyet Kostunicáék „engedékenységével”, mert ez szerintük nem védi meg az országot a visszarendeződés veszélyétől. A félelmek nem alaptalanok. A titkosszolgálatra még mindig támaszkodhat Milosevics, talán a katonai elhárításra is, amely továbbra is lehallgatja a DOS (korábban hazaárulással vádolt) vezetőit, s amely állítólag átvette az állambiztonsági szolgálat feletti felügyeletet. Kostunica jugoszláv elnök Pavkovics tábornokhoz, vezérkari főnökhöz zarándokolt kérni az alkotmány tiszteletben tartását. A százezres rendőrség irányítását pedig – miután a belügyminiszter lemondott – átvette a szerb kormányfő, Milosevics egyik leghűségesebb embere. A felszín alatt tehát erős politikai frontvonalak húzódnak, s az élethalálharc nem csak a politika eszközeivel folyik.