Meghalt Talum Attila

Negyvenöt éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után tegnap elhunyt Talum Attila, a Magyar Nemzet főmunkatársa. Talum Attila 1976 és 1991 között az MTI fotóriportere, majd az Új Magyarország, később a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. A Napi Magyarország megalakulásától a fotórovat vezetőjeként, majd a Magyar Nemzetnél főmunkatársként dolgozott. 1992-ben a franciaországi Rouen-ban egy fotóbiennálén állították ki képeit, 1993 őszén a varsói Magyar Kultúra Házában nyílt kiállítás a Don-kanyarról készített fotóiból. A Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Talum Attilát saját halottjának tekinti.E rre a kis írásra te magad kértél vagy három esztendeje, akkor, amikor az orvosod szeméből először láttad azt a szomorúan egyértelmű pillantást, amit nem lehet félreérteni. Te írd majd a nekrológomat, mondtad, csak ne húzd nagyon hosszúra, mert morog a szerkesztő, átlapoz rajta az olvasó, meg aztán nem is ér az egész annyit... Nevettél egy sort szomorkásan, pedig akkor már nem volt min nevetni.Hát itt a cikk, édes barátom, bár sosem kellett volna megírnom. Mit is írjak ide? Hogy volt itt egy tigrisléptű, hórihorgas, csupaszív ember, akit csak szeretni lehetett, akinek rossz szava soha senkihez nem volt, mert a szívét a saját tenyerében hordta, bárki láthatta, hogyan dobog, miért dobog, kiért dobog.Egy fotóriporter a nemzeti oldalról, aki végigbirkózta a teljes hullámverést az induló Új Magyarországtól a Napi Magyarországon át a mostani Magyar Nemzetig. Egy igazi fotós, aki tovább él a megsárgult újságok fényképfelvételein. Egy békebeli, őszinte ember, akit itt felejtettek, ebben a sötét, nyálas, dagonyás, médiaháborús világban.Egy képedet soha nem felejtem: kéz nyújt virágcsokrot egy kócos öregasszonynak. Talán kórházi folyosón készült a fotó, talán szociális otthonban, bérház gangján. Végül is mindegy. A kéz a miénk volt, a kócos öregasszony tekintete a saját öregeinké. Szép volt az a fotó. Emberi. Olyan „talumos”.Csak a cikknek van itt vége, Te velünk maradsz.Pilhál György