Skócia újra felfedezi önmagát

Büszkén mutat E. I. R. – Elisabeth First Royal, vagyis I. Erzsébet királynő, edinburghi házigazda a felesége által hímzett terítő szövegére. Majd mikor látja, hogy nemcsak „skótságát” nem tudom angolra lefordítani, hanem szavainak lényegét sem értem, történelmi tudását fitogtatva kerek perec kijelenti: Skóciának még nem volt Erzsébet királynője, tehát a mostani királynő a skótok számára I. Erzsébet.– Perbe is keveredett ebből kifolyólag már a brit uralkodó család – ecseteli tovább naprakész információit a kiltet, vagyis „skót szoknyát” viselő vendéglátó.A Skót Nemzeti Párt (SNP) alapító atyja, jogász révén bíróságra citálta magát II. Erzsébet királynőt, mondván I. Erzsébet névvel csak angol királynőt ismertek. Az egységes brit állam szuverenitását megkérdőjelező pernek a végkimenetelét persze előre sejteni lehetett, morális győztesként mégis a skótok kerültek ki a precedens- értékű bírósági ügyből. Talán ekkor kezdődött el az az önállósodási folyamat, amelynek eredményeképpen ma ismét van parlament Edinburghban – fűzi szavait, miközben elkészíti a messze földön híres skót reggelit, amely a szokásos cereáliák és narancsdzsúz mellett császárszalonnás tojásrántottát, pirítóst és többféle hagyományos skót kolbászt jelent. Egy ilyen reggeli után a turistának nem esik nehezére, hogy felfedezze Edinburgh festői, szűk utcáit.A hatszázezer lakosú skót főváros visszarepít a középkorba. A kőből készült épületeknek egytől egyig történelmük van, a modernitás úgy érintette meg Edinburghot, hogy közben a város megőrizte múltját. Akinek egyszer sikerül ide eljutnia, annak egyértelművé válik, hogy régen volt az, amikor Skócia elveszítette gazdasági, politikai és kulturális identitását.Az Angliával kötött házasság szerelmi szálai bomlófélben vannak. Skócia most kezdi felfedezni újra önmagát, a skót társadalom újra keresi önazonosságát. A skót vérrel büszkélkedő Mel Gibson Oscar-díjas filmjéből, A rettenthetetlenből számunkra is ismeretes William Wallace kisnemes, és Robert Bruce főúr szelleme ott kísért minden utcasarkon, s bár a (skót) felföld a véres ütközetek helyszíne helyett turistaparadicsommá változott, a csatabárdot még mindig nem ásták el. Békés eszközökkel, de továbbra is folyik a harc Skócia teljes függetlenségéért. A fiatal generációnak, a 18 és 25 év közöttieknek kétharmada voksolna arra az össztársadalmi szinten 42 százalékos támogatottsággal bíró Skót Nemzeti Pártra, amely Skócia teljes függetlenségének kivívását tűzte zászlajára. A skót identitás megerősödését nem csak az igen közkedvelt öltözet, a skót rakott „szoknya”, a kilt büszke viselete mutatja, a számadatok is arra világítanak rá, hogy az ott élők többsége inkább skótnak, mint britnek tartja magát.– A Nagy-Britanniához tartozás a múlté, hiszen ami összekötött minket, a birodalom, a jóléti állam, s a közös ellenség már nem létezik. Akármilyen irányba nézünk, azt látjuk, hogy a Skóciához hasonló országok, például Dánia és Írország, sikeresen fejlődnek – magyarázza Edinburgh legkeresettebb könyvesüzletének, a James Thin boltnak egyik vevője.Az úriembernek szemet szúr, hogy főleg Skócia önállósodásának lehetőségét taglaló könyvek után kutakodom, ezért egyre hevesebben bizonyítja, hogy Skócia előtt nincs más út, mint a teljes függetlenség. A könyvespolcon található kiadványok pedig alátámasztják szavait, a skót konyhaművészettől, a skót kutyafajtákig itt szinte minden egyes kötet Skóciáról szól. Tucatnyira tehetők a skót dialektus különböző fajtáit taglaló olvasmányok, a skót fantasztikus, romantikus, bűnügyi könyvek számolásába pedig már belefáradok.Inkább a két évvel ezelőtt megnyílt skót történelmi nemzeti múzeum felé veszem az irányt. Az eső szokás szerint elered. Ma ez a negyedik alkalom, amikor esernyő után nyúlok. A skótoknak persze eszükbe sem jut, hogy a néhány percig tartó, csepergő elől esernyő alá meneküljenek. Fejükre csapják a kapucnijukat, és továbbmennek. Meg sem fordul a fejükben, hogy egy cifrát mondjanak. Skócia varázsához, színpompájához, az óránként eleredő eső is hozzátartozik.A város központjában található múzeum Edinburgh leglátogatottabb kiállítása. A Skót Nemzeti Történelmi Múzeum megnyitását éles vita előzte meg, a szakértők sokáig azon hadakoztak, hogy milyen skót történelmet tárjanak a nemzet elé, a közös múltból mi kapjon nagyobb hangsúlyt: a skót vagy a brit história. A látogató persze ebből mit sem érzékel, óvatos formában, de érzékelhetően teret adtak Skócia különálló történelmének, a kelta múltra is figyelmet fordítva. Miközben az embernek az az érzése, hogy a világ szinte összes hasznos dolgát a skótok fedezték fel (gőzgép, gőzmozdony, szilárd burkolatú közút, penicillin, a Dolly nevet viselő klónozott birka) azért megjelennek a brit történelem elemei is.– Lassan a GB kocsijelzést is csak „nosztalgiából” hagyjuk autónkon – reménykedik hangosan egy taxis, amikor a kocsiján lévő ALBA (skótul Skóciát jelenti) emblémát szemügyre veszem.– Sokan vagyunk már, akik a GB jelzés mellett az ALBA vagy az ECOSSE (franciául Skócia) felírást is büszkén felragasztjuk. Egy igazi skótnak nem kérdés, hogy minden lehető módon kifejezze hovatartozását – szögezi le határozottan.A világnak ezen a részén pedig nem jár büntetés annak, aki saját Skóciáját akarja. Ellenben az éj leple alatt azok sem kaparják le az ALBA feliratot, akik továbbra is Nagy-Britannia védőszárnya alatt érzik magukat biztonságban. Utóbbiak egyre kevesebben vannak. Úgy tűnik, hogy Skócia a brit múltból már megállíthatatlanul elindult egy skót jövő felé.