Tűz és kereszt – Nagyváradon

Prológ Ha valaki vonattal érkezik a határ felől Nagyváradra, füstölgő szeméthalmokon át vezet az útja. A várost lehangoló vasúti aluljárón át közelítheti meg, s az időutazásnak is beillő séta után egy kopottas, de még mindig elbűvölő történelmi belvárosban találja magát, ahol változatlanul él a korzó intézménye, s magyar nyelven játszik a teátrum. Azaz félig magyarul: a Szigligeti Társulat ugyanis társbérletben van a román tagozattal – noha ennek eddig nem volt nyoma a homlokzaton: ott csupán a Teatrul de Stat felirat díszelgett. Október idusán volt száz éve, hogy a Fellner és Helmer tervezte kőszínház színpadán az első szó elhangzott Paulai Edéné Adorján Berta ajkairól. A centenáriumot a magyar társulat napra pontosan ősbemutatóval, színházépítési szimpóziummal, fotókiállítással, könyvvel ünnepelte. No meg azzal, hogy közel negyven év után kikerülhetett az épületre a magyar felirat is.Felirat Hosszú csatározások vezettek idáig: 1990 előtt szóba sem jöhetett, azóta viszont meg-megújuló folyamodványokkal, aláírásgyűjtésekkel ostromolták az illetékeseket. Két éve, a nagyváradi színjátszás megszületésének kétszázadik évfordulóján aztán koncentrálták erőiket, de a hivatal packázásai egészen a közelmúltig tartottak: a megye a városra mutogatott, a város a megyére. Nemrég azonban a helyhatósági választások eredményeként az RMDSZ mindkét tanácsban kulcspozíciót szerzett, s a lobbizás eredményeként egyhangúlag megszavazták a kétnyelvű feliratot. (Szigligeti neve nem lehetett tárgyalási alap: az Állami Színház elnevezés jelenti a kompromisszumot.)Ezek után már csak a homlokzatra kerülő betűket kellett előteremteni – pénz ugyanis nem járt a döntés mellé. A nagyváradiak segítségére sietett azonban Csabai Lászlóné, Nyíregyháza polgármester asszonya: a betűk a nyírségi megyeszékhely költségén készültek el, s a sikeres nagyváradi vállalkozó, a Bihar megyei tanács újdonsült magyar alelnöke, Kis Sándor tétette fel őket magáncégével.A teátrum A százéves kőszínházat ünneplő díszbemutatón az RMDSZ jelöltjei – a magyar alpolgármesterrel az élen – rögvest fel is használták az örvendetes fejleményt egy kis kampányolásra. Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat színész-igazgatója azonban azt az ünneprontást is megengedte magának, hogy a húsz éve esedékes teljes tatarozás elmaradásáról beszéljen. A munkát folyton halogatták – ebben közrejátszott a pénztelenség, de az ellenérdek is. A színház főigazgatója román, de ő sem tudta kicsikarni a kedvező döntést.Annyit azért elértek, hogy ha a centenáriumra nem is újult meg a patinás épület, a beázott bádogtető cseréje megkezdődjön. Elavult a színpad és a kötélzet is csakúgy, mint a nézőtéri székek: leüléskor nem árt ügyelni a kikandikáló rugókra. Ha viszont az épület rendben volna, a belső berendezésre már lehetne pályázni.A társulat A Nagyváradi Állami Színház magyar tagozata – a Szigligeti Társulat – ebben az évadban huszonhét színésszel dolgozik. Az utóbbi években látványos korosztálycsere zajlott le. A tizenegy fiatal színész közül nyolcan érkeztek a kolozsvári, hárman a marosvásárhelyi főiskoláról. A változások következtében szinte minden szerepet ki lehet osztani, bár párhuzamos szereposztásra még mindig nincs mód.Nehéz időkben is magáénak tekinti a társulatot a nagyváradi magyarság: ragaszkodik a színházhoz és a művészekhez. Tájolás is van, bár mind kisebb számban: a szálloda- és üzemanyagárak miatt a társulat egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy minden fontos darabot erdélyi körútra vigyen. Tavalyelőtt nem is volt erre példa, s tavaly is csupán egy: Varga Gábor nagyváradi szerző Tábornokok című stúdió-előadásával turnéztak, nullszaldós költségvetéssel. Az idén a Macskajátékkal keltek útra, de ehhez kellett a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatása is. Ilyenkor Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Kézdivásárhely, Csíkszereda, Régen, Gyergyószentmiklós tartozik a megszokott állomások közé. Nagyváradra főként akkor jön játszani a szentgyörgyi vagy a vásárhelyi társulat, ha Magyarországra tart: ha már útba esik a Partium, fel is lépnek itt. Hozzá kell tenni: a vendéglátó nem tudja megvenni az előadást – a rizikót a vendégszínház vállalja.A Szigligeti Társulat manapság 13-15 előadásból álló szériát képes játszani egy-egy darabból, a 670 férőhelyes színházban négy-ötszáz fizető néző ül. Maximum tízezer jegyvásárlóra számíthatnak, ami a nyolcvanezres magyarságból akár több is lehetne, de sokan még a három-négyszáz forintos jegyárat sem képesek megfizetni a 15 ezer forintnak megfelelő átlagjövedelem mellett. A bérletesek száma tíz év alatt csaknem a felére, 2800-ra csökkent. A romániai fordulatot követő két évben rengetegen váltottak jegyet, 1992 után, a nagy kiábrándulást követően azonban épp a színházba járó réteg egy része távozott az országból. Tavaly megállt a csökkenő tendencia, s ez talán a millenniumi magyar évadnak is köszönhető: játszanak Madáchot (félig magánvállalkozásban) éppúgy, mint Szigligetit vagy Békés József-mesejátékot. No meg persze Tóth-Máthé Miklóst, aki a nagyváradi drámapályázat díjnyertes darabját írta Tűz és kereszt címmel IV. (Kun) László királyról.Drámapályázat A két évvel ezelőtti bicentenáriumra Budapestről (az Illyés Alapítványtól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától) – noha késve – megjött az ígért támogatás, de Bukarestből soha. Akkor írták ki a drámapályázatot, amire elképesztő számú (százegy) pályamű érkezett. Tizenhetet emelt ki a zsűri; a Tóth-Máthé-darab Lászlóffy Csaba művével versengett a mostani bemutatásért. Az utóbbi az idős Goethéről szól, a királydrámának viszont bihari vonatkozásai is vannak – többek között ez szólt mellette a kiválasztásnál. Meg persze az a hagyomány, hogy – afféle fakultatív történelemóraként – a magyar történelem eddig elhallgatott, elhazudott mozzanatait állítsák színre. Mint Meleg Vilmos fogalmaz, „a hosszú kommunista éra népbutító hatását” ellensúlyozandó. Fontos szerep jutott ebben a misszióban a színészdirektornak, aki Fazakas Márton Erzsébet művészeti igazgatóval karöltve viszi az ügyeket. A fiatalításon túl sikerült rendezőket is kötniük a társulathoz: Dézsi Szilárdot, Parászka Miklóst, Gali Lászlót – utóbbi rendezte a Tűz és keresztet is.Ősbemutató Kun László királyunk (V. István és Erzsébet kun hercegnő fia, IV. Béla unokája) rövid életében két vallás, két kultúra között őrlődött. Tóth-Máthét saját megfogalmazása szerint nem a históriai tények, hanem a kereszténység és a sámánizmus között vívódó hitbéli kérdések izgatták. A nagy formátumú főhőst – aki, ha megéri, „nagy király lehetett volna még” – meggyőzően kelti életre az egyszerre vérbő és intellektuális Medgyesfalvi Sándor, aki egyben két asszony között is hányódik: a pogány démon Édua (Némethy Zsuzsa) és a „szentfazék” nápolyi királylány Izabella (Firtos Edit) között. (A szereposztás furcsasága, hogy a királyi pár az életben is férj-feleség, s ez az apró mozzanat az előadásnak is javára válik.) A kereszény–pogány kettősség még lehetne tandráma, a szenvedély azonban kiemeli e keretből. Nem lehet két urat szolgálni – sugallja a mű, Tóth-Máthé eddigi legjobb, legkarakteresebb drámája –, s hozzágondolhatjuk: békétlenség nélkül két ellentétes kultúrát sem. Nagyváradon, Kelet és Nyugat találkozópontján aligha van ennél időszerűbb üzenet.Centenárium Szigligeti Ede szülőházáról pereg a vakolat; furcsán mutatnak rajta a koszorúk. Somogyi Károly, az első váradi színigazgató sírjának környezete a váradolaszi temetőben pedig maga a vad Balkán. A sírkert pár éve rablóbandák és prostituáltak tanyája lett, a sírhalmokon gaz és szemét, a kerítést téglánként elhordták, a sírköveket piacon árulták, a temetőkápolna bűzlő, telefirkált romhalmaz. Pár éve az RMDSZ rendszeres takarítást, gyomirtást szervez itt, ám ez alig segít valamicskét e civilizációs botrányon. Aki tehette, már régen máshová hantoltatta a halottait.Nem lehet hát eléggé értékelni, hogy a színháztörténész Nagy Béla vezérletével e vérlázító állapotok közepette is utat talált a kegyelet. Mint ahogy azt sem, hogy a múltat búvárló irodalmi titkár hézagpótló könyvet írt ... és díszes palotát emeltünk címmel, a teátrum előcsarnokában fotódokumentum-kiállítást rendeztek az építkezésről, Varga Mihály építészmérnök és Seprődi-Kiss Attila rendező segítségével pedig a filmvásznon is megidézték a Fellner és Helmer cég kiterjedt színházépítő tevékenységét, amely Zürichtől Odesszáig, Norvégiától Bulgáriáig terjedt. Felelevenítették a kort, amikor Nagyváradon még Európa szíve lüktetett...